Zene

A veretés az új rakkenroll – ez volt a 25. Sziget Fesztivál!

  • Szerző:nuus
  • 2017.08.16 | 18:47

Ott voltunk, pogóztunk, szeleteltünk, ittunk és nevettünk és minden felemássága ellenére is szerettük. Mégiscsak a miénk.

fotó: Csudai Sándor facebook.com/csudaisandor

Nem ez volt az első olyan év, amikor a felhozatal egy kicsit szürkébbre sikerült, mint általában. És abból a szempontból sem ez volt az első olyan Sziget, amikor kicsit kevesebben voltak annál, mint amit megszokhattunk.

Utóbbi időnként kifejezetten jól esett, mert ki szereti azt, amikor akkora a tömeg, hogy percekig mozdulni sem lehet, csak állni és nyelni a port, miközben tizenöt különféle nyelven üvöltik az ember fülébe a yolo-t. Előbbi viszont nem volt akkora probléma, mert hiába volt szürkébb a koncertkínálat, egy kis nyomozással meg lehetett találni az izgalmas zenei produkciókat, amikből azért idén sem volt hiány.

Persze attól függ, hogy milyen zenére pörög rá az ember. Metálosnak például nem volt olyan jó lenni a Szigeten, de aki az indie-t bírja, vagy a world musicot, az elektronikus zenét, a hiphopot vagy a pőre popot, annak azért nem volt olyan rossz. A legjobb meg talán azoknak volt, akik az EDM szerelmesei, nekik idén kicsit bebalatonsoundosodott a Sziget.

Nemcsak a Party Aréna, de szinte az összes kocsmahelyszín, ahol a vödrös koktél mellé egy noname DJ szolgáltatta az ivás ritmusát, EDM-t kínált, és akkor ott volt még a Nagyszínpad is. Amikor a Major Lazer szórakoztatott vagy a Chainsmokers na meg az End Showt levezénylő Dimitri Vegas és Like Mike tolták atomlátványosan a butát, akkor a Sziget konkrétan kiürült, mintha a föld nyelte volna el a fesztiválozó tömeget, pedig csak napjaink modern mulatósa, az EDM volt a ludas. Egyébként itt jegyeznénk meg, hogy EDM és EDM között is nagy a különbség. Míg a Major Lazer tényleg profi, átgondolt és éppen ezért színvonalas koncertet produkált (és ezt nemcsak azért állítjuk, mert Jillionaire Dzsudzsák mezben rongyolt ki a színpadra), addig a másik kettő inkább a hatásvadászatra, vagyis a görögtűzre meg a tüzijátékra helyezte a hangsúlyt, sőt az End Show felkentjei még a popzenét is megerőszakolták, amikor olyanokat aljasítottak le a scooteri szintre és hangzásra, mint az Oasis vagy a White Stripes. De persze minden relatív: az embereknek ez kellett, a kenyér és a cirkusz.

Szerencsére azért nívós elektronikus zenét is talált a Szigeten az ember: a Colosseum felül nyitott, oldalt szellős falú, rekeszekből kialakított faépítményében, vagy az A38 cirkuszi sátrában. Kezdjük az utóbbival. A legnagyobbat az absztrakt hiphop legendája, DJ Shadow fellépésén álmélkodtunk, mert ő olyan zenét játszott, amire nincsenek szavak, mert ez a zene még talán nem is létezik. De térdre rogytunk persze attól is, amilyen vetítés kísérte a koncertet; ilyen különleges látványossággal még nem találkoztunk a Sziget 25 éves története során.

Az izlandi minimal jéghideg urai, a GusGus is tökéletes fesztiválprogramot nyújtott, amibe még két új szám is belefért a megjelenés előtt álló új nagylemezükről. A friss hús Weval duó Hollandiából érkezett, és azonnal mellbevágó mocsártechnójuk magabiztosan bizonyította, ők bizony a jövő reménységei. De ugyanígy imádtuk az elektronika és az indie határvonalára helyezhető zenekarok közül a Primal Scream és az Underworld legjobb tulajdonságait egybegyúró, majd abból új minőséget teremtő, pszichedelikus Jagwar Ma-t, a brit-spanyol (pontosabban baszk) elektro-folkos Crystal Fighterst, akik az egyik legőrületesebb bulit tolták az idei Szigeten, és a The Naked and Famous bájos kis tánczenéjét is. És akkor ott volt még a Rone, Alex Clare, a Flume, Fritz Kalkbrenner, a HVOB és Tycho is.

A Colosseum mindazoknak menedékül szolgált, akik csak nyugodtan és szélesen mosolyogva akarták kiszeletelni magukból az évet, meg a nyarat. Mint minden korábbi évben, úgy idén is rendkívül színvonalas volt a program, még akkor is, ha főként olyan nevek léptek itt fel, akik már többször is jártak nálunk: Carl Craig, Mano Le Tough, Henry Saiz, Agoria, Guy Gerber, a Kollektiv Turmstrasse, az Advent, Marco Bailey vagy Hernan Cattaneo.

És a Nagyszínpad? Idén kissé unalmas volt és nem dobogtatta meg úgy az ember szívét, mint szokta, talán mert biztonsági játékot játszott, és a program nem okozott semmi meglepetést. Persze azért itt is volt kellemes élményünk: az Alt-J, akik két éve nagyon béna koncertet adtak ugyanitt, mostanra összeszedték magukat, és a Kasabian, a Kills meg a Two Door Cinema Club is elég remek bulikat toltak, nem beszélve a Metronomy-ról, akiket viszont sikerült délután 4-re a színpadra állítani, pedig este ütött volna igazán nagyot. De most, hogy bizonyítottak, jövőre (vagy utána) talán majd későbbi idősávba kerülnek.

Fotó: Sziget.hu

Azt pedig nagyon szeretnénk megkérni az egyébként nagyon profi szigetes szervezőbrigádtól, hogy olyat ne csináljanak többet, mint idén, hogy egy alapvetően intim, ezerfős klubra tervezett koncertet elhoznak a Nagyszínpadra késődélután, még világosban, csak azért mert ezzel kipipálhat a hazai koncertszervezés egy tartozást a közönség felé. Ha volt idén nagy csalódás a Szigeten, az PJ Harvey koncertje volt, akit nagyon vártunk, de nagyon nem működött az élmény. Se energiája, se hangulata nem volt a koncertnek, és nem akarjuk a felelősséget levenni a Sziget válláról, de ebben a fiaskóban a zenekar és menedzsmentje is vastagon benne volt. Mert arról azért nekik is lehetett elképzelésük, hogy mi a különbség egy gigafesztiválos nagyszínpad meg egy kis klub között.

Bár az elején kicsit megijedtünk a fellépőlistától, hiszen szinte mindenkit láttunk már az A38-on, a VOLT Fesztiválon, vagy éppen pár éve a Szigeten, végül a koncertek sora, és az ettől függettlen buli is csaknem hibátlanra sikeredett. Azt már Gerendai Károly is elmondta nemrég, hogy a Szigetnek meg kell újulnia, kevés volt a vendég idén a Szigeten. Ezt éreztük is, mondjuk egy Majro Lazeren, vagy az End Shown, ahol tele volt a Nagyszínpad előtt a nézőtér, és erre az időre kiürült a fesztivál összes többi helyszíne. Kíváncsian várjuk, hogy mit jön ezután. Milyen  zenekarok jönnek majd, a színpadok számának csökkenése emiatt folytatódik-e, hány napos lesz a Sziget, és mennyi lesz a jegy? Egy biztos, az amerikai-brit tulajdonba került fesztivál új gazdák mindenképpen akarják a pénzüket, a megtermelhető hasznot. A 25. Sziget a nézőszám miatt is, és az új tulajdonosok miatt is egy korszakot fog elválasztani, úgyhogy érdemes volt elmenni idén.


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló