Film
Nem ígérhetek mást, csak vért, könnyeket és egy Oscar-díjat Gary Oldmannek
Ennyire hitelesen még senki nem alakította Anglia kultikus miniszterelnökét, Winston Churchillt, tényleg nem túlzás azt állítani, hogy Gary Oldman az egyik legesélyesebb az idei Oscaron a legjobb férfi főszereplő díjra.
Korábban már több film és tévéfilm is készült a legendás brit kormányfőről (többek között az 1972-es A fiatal Churchill, a 2002-es Churchill – A brit oroszlán a BBC gyártásában, vagy az HBO 2009-es filmje, a Chruchill háborúja), de ezek voltaképpen mind önéletrajzi és/vagy történelmi dokumentumfilmek voltak, amelyek megmutatták ugyan Churchill életének fontosabb állomásait és az átlag politikusoktól teljesen elütő szokásait, de nem igazán lehetett játékfilmnek nevezni őket. Persze ne felejtsük el John Litgow alakítását sem, aki a II. Erzsébetről szóló The Crown sorozatban alakítja a miniszterelnököt, most azonban itt egy Churchillről szóló film, amelynek címében ezúttal nincs benne az egykori miniszterelnök neve, mégis sokkal közelebb hozza hozzánk a kalapos, folyton szivarozó és pezsgőző/whiskyző államférfit.
Mert ez a mozi nem biopic, nem történelmi kalandfilm, hanem tényleg egy Churchill-film, ami a brit miniszterelnök legnehezebb éveiről szól, az 1940-től a második világháború végéig tartó időszakról, és a kormányfő életének legnagyobb dilemmájáról, vagyis arról, hogy megkösse-e a békét a náci birodalommal.
A legsötétebb óra, vagyis Franciaország elesése után Anglia egyedül marad Hitlerrel és a Harmadik Birodalommal, na meg a szövetségeseivel szemben – a film ezt az időszakot mutatja be, de a front helyett a londoni politikai életbe és természetesen Churchill magánéletébe láthatunk bele. Egyes értelmezések szerint ez a film a Dunkirk párdarabjaként is működik – a rajongók már össze is vágtak a két filmből egy közös előzetest, de azért a Dunkirk sokkal inkább háborús film, sokkal több akciójelenettel, amelyek A legsötétebb órában gyakorlatilag egyáltalán nincsenek.
1940. május 10-én, mindössze néhány órával azelőtt, hogy Hitler lerohanta a Benelux államokat, megindítva a villámháborús támadást Franciaország ellen, világossá vált, hogy a norvégiai hadműveletek kudarca nyomán az ország bizalma végképp megrendült kormányfőben, Neville Chamberlainben, aki így lemondani kényszerült. Ezután Winston Churchillt választották meg az Egyesült Királyság miniszterelnökének. Néhány nappal megválasztása után Winston Churchillnek választania kellett, hogy megfontoljon egy kidolgozott békeszerződést a náci Németországgal, vagy határozottan kiálljon az elveiért és a nemzet szabadságáért. Egy viszonylag rövid időt ölel fel tehát ez a film, amely nemcsak politikai, hanem személyes harcokon keresztül mutatja meg Churchill nagyságát, akinek nemcsak Hitlerrel kell megküzdenie, hanem honfitársával, a békét támogató tábor vezetőjével – egyben a másik miniszterelnök esélyessel (Viscount Halifax). Döntenie kellett a Dunkerque-ben állomásozó 300 ezer katona megmentéséről, a Dinamó hadműveletről, miközben egyetlen igaz támogatója a felesége (Kristin Scott Thomas kiváló alakításában), és egyetlen segítője a titkárnője volt (Lily James meggyőző alakításában).
A legsötétebb óra gyakorlatilag Gary Oldman one man show-ja, és az év talán legnagyobb színészi alakítása, de azért filmnek korántsem hibátlan. Habár tökéletesre sikerült a színész külső átváltoztatása, (a maszkmester), a hangsúly annyira Churchill személyére van helyezve, hogy minden más (a történet, a dramaturgia és Churchill közvetlen környezete) csak másodrendű lesz a főszereplő nagysága mellett. És sajnos becsúszik néhány teljesen stílusidegen, giccses jelenet is a filmben, például amikor Churchill azon őrlődik, hogy megegyezzen a németekkel vagy továbbra is harcoljon a saját igazáért, egyszer csak fogja magát, és lemegy a metróba (a király elvegyül a néppel, ugye), és ott kikéri a hétköznapi emberek véleményét az egész világháborút megváltoztató döntésről. Na persze, mintha ez ilyen egyszerű lenne.
A Joe Wright rendezésében készült film olyan, mint A bukáshoz vagy a Vaslady: egy mindannyiunk által ismert történelmi legendát mutat be életük legkritikusabb időszakában, és bizony, ezek a filmek már csak ilyenek: cselekmény nem igazán van, fordulat sem, egyszerűen mindenki és minden azért van a filmben, hogy a főszereplő játékát szolgálja. És ez nem feltétlenül baj, ez egy ilyen műfaj, de ebben az esetben Churchill személyisége és a botrányoktól sem mentes karakánsága annyira erős, hogy mellette minden más eltörpül.
Nem valószínű, hogy A legsötétebb órát (mint filmet) díjakkal halmozza el majd az Akadémia idén februárban, de Gary Oldman egész biztosan esélyes a legjobb férfi főszereplő kategóriában.
A legsötétebb óra január 18-tól látható a hazai mozik műsorán
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
