Kultúra

Garfield 40: középkorú lett minden idők leghíresebb macskája!

  • Szerző:nuus
  • 2018.06.19 | 06:45

Garfield előtt nem volt semmi. Pontosabban voltak a kutyák, és pont. A macska maximum a jófej kutyát bosszantó hülyegyerek szerepét töltötte be, vagy a gonosz karakterek háziállatát alakította (lásd a James Bond-széria Blofeldjét). Aztán jött Garfield és a macskák a jól megérdemelt helyükre kerültek.

Mindenki ismeri Garfieldot, a narancssárga színű macskát. Cinikus, majdnem mindent és mindenkit lenéz, kövér, falánk, egoista, lusta és egy csomó mindent utál a hétfőktől kezdve a pókokon át a postásokig, a kávét viszont imádja, a lasagne-val egyetemben. Ha volt is valami jó abban, hogy a méltán népszerű képregényből mozifilm készült 2004-ben és 2006-ban, akkor az nem más, minthogy tökéletesen eltalálták az angol hangját: Bill Murray karaktere tökéletesen illett a világ iránt megvetéssel forduló, pohos macskáéhoz. Maga az alkotó, Jim Davis is így volt ezzel: csupán ezért az egy dolog miatt nem bánta végül, utólag, hogy mozifilm készült kedvenc figurájából.

Garfield barátunk, a kövér beszólós macska éppen negyven évvel ezelőtt, 1978. június 19-én született. Ekkor jelent meg országszerte 41 lapban egyszerre az első párkockás Garfield sztori, amit egy Jim Davis nevű reklámgrafikus és feltörekvőben lévő képregényrajzoló talált ki és készített el. Ekkor már 33 éves volt, túl egy szakmai fiaskón, ami akár a kedvét is szeghette volna. A ’70-es években volt néhány próbálkozása és terve, de végül csak egyet sikerült eladnia, és ezt is csak egyetlen lapnak. Jim Davis nagyon szerette a Gnorm Gnat című képregényét, ami egy szúnyog főszereplésével a bogarak között játszódott, és biztos volt benne, hogy sikeres lesz. De sajnos nem lett az, így be kellett fejeznie: az utolsó kockán a főhőst széttapossa egy cipő. Davis nem keseredett el, hanem inkább az építő kritikákra figyelt, egyik képregényes kollégája például azt mondta neki:

Jók a rajzok, és jók a szövegek is, de ki szereti a bogarakat?

Jim Davis megfogadta a tanácsot, és új főhősöket keresett magának.

Davis az első megjelenés előtt közel egy évvel kezdte el megrajzolni az új ötlet fő karaktereit és az első néhány párkockás történetet. Ekkor még egy képregényrajzoló, bizonyos Jon Arbuckle volt a főszereplő, akinek volt egy macskája, Garfield. Davis azért döntött a macska mellett, mert jó alaposan szétnézett a placcon és azt tapasztalta, hogy mindenki kutyát használ, cica pedig nincs egy sem. Meglátva a piaci rést, be is tömte azt egy nagydarab narancssárga egyeddel.

Amikor szétküldte több kiadónak is az első rajzokat, eleinte csak biztató szavakat kapott válaszul, majd 1978 januárjának végén megérkezett a boldogító igen is. Egyetlen kérése volt csupán a kiadónak: ha szinte minden poén a macska szájába van adva, akkor mi lenne, ha inkább ő lenne a főszereplő, nem pedig Jon gazda. Jim Davis ismét hallgatott a jó szóra, és a súlypontot áthelyezte Jonról Garfieldra. Eleinte csak ők ketten szerepeltek a történetekben, majd szépen sorban jöttek a többiek is, első ízben, másfél-két hónappal az indulás után Ubul (vagy angol nevén: Oddie), mert a kutya azért ide is bőven elfért (meg hát fontos poénforrás is lett). De a jöttét megelőzte egy váratlan és elsőre borús esemény, ami végül olyan jól sült el, hogy szinte atombiztossá tette Garfield és a többiek helyzetét a piacon.

Miután kifutottak az első sztorik, a kiadó nem akart többet berendelni belőle, mert azt gondolták, nem olyan népszerű a képregény. Úgyhogy szűk egy hónap után megköszönték a rajzoló eddigi munkáját, és elköszöntek tőle azzal, hogy a Garfield akkor ennyi volt. Csakhogy ekkor jött a váratlan fordulat: olvasói levelek tömkelege árasztotta el a szerkesztőségeket és a kiadót azzal a rövid, egyszerű és érthető üzenettel, hogy

Vissza nekünk Garfieldot!

Mint kiderült, az alatt a pár hét alatt, amíg futott a Garfield, egészen számottevő rajongótábora alakult ki a képregénynek, ráadásul olyan elkötelezett, hogy amint kivették a Garfieldot a lapokból, az olvasók azonnal tiltakozni kezdtek. Nagy tömegekben. Úgyhogy rövidesen újra megjelentek a Garfield sztorik, jöttek az új szereplők, egyre finomodtak a rajzok és a viccek, mígnem 1982-ra a kövér macska vált a legnépszerűbb képregényfigurává Amerikában, és ekkor készült belőle az első rajzfilm is. Davis 1984-ben saját kiadót (Paws) alapított, Garfield történetei pedig a mai napig itt jelennek meg, ez a központ. 1987 után lendült neki igazán Garfield szekere, ekkor már világszerte több mint 2000 lapban jelent meg, a csúcsot pedig 2007-ben érte el 2580 újsággal, így a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legtöbb újságban szereplő képregény.

Azt gondolná az ember, hogy Garfieldot Jim Davis a saját macskájáról mintázta, de neki nem volt macskája, amikor kitalálta a hősét. Ellenben egy tanyán nőtt fel, ahol többféle állattal, köztük rengeteg macskával is élt együtt. Kedvelte őket, volt ideje megfigyelni és kiismerni őket. Garfield legfőbb jellemvonásait mégsem a macskáktól vette elsősorban, hanem egy konkrét emberről mintázta a figurát: a saját nagyapjáról, James A. Garfield Davis-ről, akit pedig a 20. amerikai elnök, James A. Garfield után neveztek el. Mint Davis több interjúban is elmondta, Garfieldban a nagyapja jelleme keveredik a macskasággal és az ő pár tulajdonságával – de azért az ő igazi alteregója Jon, a gazda.

Garfield az évek során sokat változott, Jim Davis időnként mindig finomít rajta, újrarajzolja. Hol kicsit flegmább, hol kicsit vigyoribb, hol fürgébb, hol tohonyább az új Garfield, de mindig felismerhetően ő az. Pedig Davis bátran hozzányúl bármelyik korábbi fontos tulajdonságához, bármelyik testrészéhez. Egyet leszámítva, amit csupán egyszer alakított át – meg is kapta érte a magáét, de utólag belátta, hogy megérdemelte miatta az attakot. Garfield kövér és ez mindig is így lesz. Az összes fontos tulajdonságát kifejezi, passzol hozzájuk: mohóság, lustaság, elégedettség, nagyképűség, önzőség.

Ha az ember netán utálja Garfieldot, és ezért a kezébe nem vette soha a képregényt, és rajzfilmet sem látott egyet sem, a figurát akkor is ismeri. Ránéz és mindent tud, mindent ért. Tudja a nevét, tudja a jelentését. A sztorijától függetlenül. Mert ez alatt a negyven év alatt Garfield sokat elért, a popkultúra ikonjainak legfontosabbjai közé emelkedett, oda, ahol nemcsak a szaktársak, Donald kacsa és Miki egér, Frédiék és Simpsonék, a South Park kölykei, meg Pókember és Superman vannak, hanem ahol Jézustól és Buddhától kezdve Che Guevarán és Gandhin át Chaplinig, Marylin Monroe-ig meg Bob Marley-ig ott található az összes menő, kifejező, imádni- vagy követnivaló, leginkább pólóra/zászlóra kívánkozó, örök kedvenc figura, arc és karakter. Garfield, jól kezdődik a b-oldal…


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Film
BAFTA: Tarolt az Oppenheimer
  • szerző:nuus/MTI
  • 2024. 02. 19.
Időjárás
Napsütés és zuhé várható
  • szerző:nuus
  • 2024. 03. 28.
Érdekes
Tudtad? A gin tonic gyógyszer is
  • szerző:nuus
  • 2024. 02. 29.