A jazz egyik utolsó ikonját gyászolja a világ

81 éves korában elhunyt McCoy Tyner, a John Coltrane-kvartett utolsó túlélő tagja. Zenéjével a ’60-as évek első felében gyakorlatilag a műfaj alapjait fektette le, majd a csapat feloszlása után szólókarrierbe kezdett. Művészete számos kortársára és későbbi zenészekre is nagy hatással volt.

A modern jazz egyik legmeghatározóbb alakja, Alfred McCoy Tyner, a klasszikus Coltrane-kvartett zongoristájaként írta be magát a jazz történetébe a ’60-as évek első felében, majd a zenetörténet egyik legnagyobb hatású kvartettjének felbomlása után szóló pályára lépett. Későbbi együttesei is – különösen a hatvanas-hetvenes években – gyakran keltik a tökéletes összeszokottság, a makulátlan közös gondolkozás, a harmonikus összjáték benyomását.

McCoy Tyner Philadelphiában született, 1938-ban. 13 évesen kezdett zongorázni, többek között a Powell testvérek hatására. 1960-ban Benny Golson, Art Farmer és Freddie Hubbard zenekaraiban kezdett játszani, majd nem sokkal később tagja lett a zenetörténet egyik legnagyobb hatású kvartettjének, amiben vele együtt  Elvin Jones, Jimmy Garrison és John Coltrane játszott.

A fidelio.hu megemlékezésben azt írja, Tyner páratlanul technikás muzsikusként fiatal éveiben olyan stilisztáktól tanulta el a mesterség műhelytitkait, mint Art Tatum vagy Bud Powell, és nagy hatással volt rá Thelonious Monk egészen másféle zongorázási gyakorlata is.

Tyner a post-bop korszak egyik legmeghatározóbb hangja volt,  modális stílusa, perkusszív játéka sajátos, másokéval összetéveszthetetlen kromatikusan fejlődő dallamvonalakat varázsol.

Nyitókép: Pixabay