Lélek
Hallucináció vagy démoni megszállás? – hátborzongató igaz történetek az alvási paralízisről
Reddit-userek mesélnek arról, mit éltek át akkor, amikor a horrorfilmben látottak egyszeriben megelevenedni látszottak a hétkköznapokban...
Az alvás paralízis azért igazán ijesztő, mert végeredményben egy rémálomból ébredünk arra, hogy képtelenek vagyunk megmoccanni vagy hangot kiadni, mivel a szervezet a REM-alvás idejére ideiglenesen lebénítja a vázizmokat az alvajárás és az alva beszélés elkerülése érdekében, és ez az ébredés utáni percekben is hat, végtelen rettegést okozva ezzel.
Ezek az alvás történetek igazán beszédesek….
Durva megszállás?
„Sosem értette, mi az, ami velem történik, ilyenkor, de elkezdtem nézelődni a neten, más is átéli-e vajon ezt a dermesztő mozdulatlanságot a félelemmel. A legrosszabb élményem megrázó volt, képtelen vagyok kiverni a fejemből. Az éjszaka közepén egy ördögszerű, fekete-piros lény telepszik a mellkasomra, hatalmas fogakkal. Mintha csak meg akarna fojtani. Képtelenek vagyok megmozdulni: tudom, hogy hallucináció, ébren vagyok, de rettegek. A legszörnyűbb ebben az egészben az volt, hogy miután felkeltem, a férjem is felébredt, és elmondta, hogy egy ijesztő, fekete-piros lény telepedett a mellkasára, és megpróbálta megfojtani…”
Egy aprócska, fekete gyermek…
„Akkor jön az alvási bénulás, ha nagyon-nagyon fáradt vagyok, és csak egy kis időre dőlök le pihenni. Furcsát álmodom, aztán hirtelen felébredek, de nem tudok megmozdulni. Érzem, hogy a mellkasomra telepszik valami súlyos és nehéz, majdnem jó érzés is egy-egy pillanatra, de nem tudom kontrollálni, ami körülöttem zajlik, ezért úrrá lesz rajtam lassan a pánik. Legutóbb egy aprócska, fekete gyermek bámult rám… tiszta horror volt. Ezután újra elszenderedem, felriadok, és megismétlődik az előbbi jelenet. Most már minden erőmmel azon vagyok, hogy teljesen magamhoz térjek, ami sajnos egyáltalán nem megy egy-két percen át, így csuromvizesen és reszketve nyitom ki a szemeimet.”
Zúgást hallok, és jönnek a bogarak…
„Nálam az alvási paralízis mindig zúgással indul. A zúgás hatására bogarakat vizionalizálok, hatalmas egyiptomi szkarabeuszokat, amelyek egyre csak azt ismételgetik, hogy már alig várják, hogy megkóstolhassák a rothadó húsomat. Hirtelen megértem, hogy rémálmom van, megpróbálok felkelni, de nem tudok. Még mindig hallom a zúgást, egyre hangosabban, és közben jönnek a bogarak, érzem őket a testemen, egyre többen vannak. Végre megmozdul egy ujjam, és ettől felébredek teljesen, és reszketek…”
A szemem láttára öregedett meg…
„Ez inkább egy rémálom volt, nem is feltétlenül alvási paralízis. Egy jóképű férfiről álmodtam, aki nagyon tetszik, amikor egyszer csak elkezdett a szemem láttára öregedni, torzulni az arca. Elöntött a pánik, és hirtelen kinyitottam a szememet az ágyban. Még mindig láttam magam előtt a rémisztő, fura arcot, de nem tudtam megmozdulni vagy hangot kiadni. Féltem, és nem értettem, mi történik velem, körülöttem.”
Röhögtek rajtam…
„A legutóbbi élményem egy furcsa démoni alakhoz kapcsolódik, amely a szobámban áll, és árad belőle a gonoszság és a gyűlölet. Egy furcsa, érthetetlen holt nyelven gagyarászik, és néha hangosan felnevet. Tudom, érzem, hogy rajtam röhög. Az is gyakran megesik viszont, hogy egy szerettemmel találkozom, aki közel áll hozzám, de démoni megszállás alatt van, és gonoszul nevet rajtam, míg én mozdulatlanná dermedve, némám figyelek.”
Nem mindig rossz ez…
„A legelső élményem nagyon intenzív volt, és nem egyedül voltam az ágyban éjszaka. Álomból „ébredve” történt az eset, félig oldalt, félig hason fekve. Mihelyst kiléptem az álomból, már éreztem is azt a bénultságot. Fura, búgó rezgő teret éreztem magam körül és még talán magamban is, ami érdekes, hogy ezt a teret mintha láttam is volna. Nyitva volt a szemem, és a hátamon lent éreztem egy erős nyomást. Először ijesztő volt ez a kiszolgáltatottság, meg a nyomás a hátamon, de mivel nem tudtam ellene tenni semmit, megfigyelője lettem magamnak és ennek a dolognak. Csúnya kifejezés az alvásparalízis meg alvási bénulás, de más híján maradjunk ennél. Én nem nevezném negatívnak, persze pozitívnak sem, de úgy gondolom, ez a megtapasztalás eléggé egyéni dolog. Függhet a napi lelki állapottól, függhet attól, hogy milyen gondolatokkal aludtunk el, vagy milyen filmet néztünk előtte.”
kép: Kyle Cleveland on Unsplash
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
