Lélek
Mit csinálj, ha túl félénk, introvertált alkat vagy?
Szemesnek áll a világ, meg főként a szemtelennek, ezért aztán sok introvertált ember úgy érzi, lehetőséghez sem jut a sok nagyszájú, magabiztos(nak tűnő), extrovertált figura között. Pedig soha nem a személyiségtípus az, ami jobbá tesz egy embert, hanem inkább az, amit saját erejéből ki tud hozni vele született adottságaiból.
Ne érezd úgy, hogy kevesebb vagy azoknál, akiknek be nem áll a szájuk.
Az első és legfontosabb dolog az, hogy felfogd és elfogadd: úgy vagy szerethető, ahogy vagy. Rémesen unalmas lenne, ha mindenki extrovertált lenne, a zenész sem érzi magát elemében hosszútávon hallgatóság nélkül. Ráadásul te is lehetsz kreatív, hiszen képességeidet, tehetségeidet nem befolyásolja a személyiségtípusod. Gond csak akkor van, ha szorongsz és tombol benned a megfelelési kényszer: ezen azonban szerencsére lehet segíteni!
Fogadd el a helyzetet, ismerd fel az előnyöket.
Egyaránt járhat előnyökkel meg hátrányokkal az, ha valaki befelé forduló, magának való, csendesebb alkat: ez a típus általában figyelmesebb, alaposabb, érzékenyebb, érzelmesebb, romantikusabb, alaposabb, azonkívül a titoktartás és az elfogadás is erényeik közé tartozik. Bizonyos helyzetekben ettől függetlenül hátránynak tűnhet, hogy számukra nehezebb a kommunikáció, és komoly kihívást jelenthet akaratuk érvényesítése egy nagyobb közösségben. Szerencsére léteznek apró, de hasznos tippek, amelyek lépésről lépésre segíthetnek pozitív irányba fordítani az esetleges kétségeket.
Ne akarj rögtön drasztikus változásokat.
Ha szorongsz megszólalni egy nagyobb társaságban, ne akarj rögtön ezerfős közösség előtt beszédet tartani a helyi kultúrházban, és a stand up comedy műfaja sem feltétlenül a te asztalod – egyelőre. Gyakorolj bátran a tükör előtt, figyeld magad – ha megszokod a látványt és az érzést, nem fogsz már szorongani.
Élvezd ki, ha szűk idő áll csak rendelkezésedre!
Ha gondot jelent az ismerkedés, gyúrj rá azokra a helyzetekre, amikor csak tíz perc szünet áll rendelkezésetekre a beszélgetésre. Ilyenkor nem te szabod meg, mikor ér véget a diskurzus, tehát nem probléma, ha kifogysz a szavakból. Ez kezdetben ad majd egyfajta biztonságérzetet, aminek segítségével idővel rutinra teszel szert.
Használd ki a képességeidet, erősségeidet.
Persze lehetsz sokoldalú tehetség introvertált és extrovertált lélekként is, de az előbbi esetben rögtön ott egy látványos előny: remek hallgatóság vagy. Nem is tudod, mennyien vágynak arra, hogy alaposan kiönthessék valakinek a lelküket, aki figyelmesen végighallgatja és megérti őket. A barátságod tehát igenis sokak számára vonzó!
Gondold át, mit akarsz mondani.
Mivel a befelé forduló emberek általában figyelmesen meghallgatják társaikat és érzékenyek a részletekre, természetesen kifinomult véleményük van minden eseményről, ami körülöttük történik. Gondold át, mit gondolsz különböző aktuális, közösségedet érintő témákról, akár írásban is rendszerezd kósza gondolataidat. Hidd el, a többiek értékelni fogják, hogy átgondolt véleményt mondasz a sok fecsegés helyett!
Járj gyakran társaságba!
Ellentmondásosan hangzik, hogy társaságba jársz, hiszen pont attól félsz, hogy idegenekkel ismerkedj és egyszerre sok ember előtt szólalj meg. Mégis: a gyakorlat teszi a mestert! A legjobb, ha olyan kontextusban találkozol emberekkel, ahol biztonságban érzed magad: például azért, mert értesz a dologhoz, amiről szó van.
Kérd a barátaid segítségét!
Sokat számít, hogy bátorítsanak azok, akik közel állnak hozzád. Azok, akik régóta ismernek, ismerik az értékeidet, de talán nem is sejtik, mennyit szorongsz egy nagyobb, idegen társaságban. Kérd a segítségüket, meg fogsz lepődni, milyen erőt ad, ha van, aki mögötted áll, oldja a feszültséget!
És végül a legfontosabb: soha ne légy pesszimista, ne állj negatívan saját magadhoz. Jó vagy úgy, ahogy vagy: a fejlődésre pedig mindig van lehetőség!
kép: Kyle Smith on Unsplash
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Még sráckoromban olvastam (1963-66), hogy “Helyezd önmagadat előtérbe, mert senki más nem teszi meg Neked ezt a szívességet!”
Önképzést tartottam, a pofám egyre nagyobb lett, de nem estem túlzásba.
Mindig, mindenhová felvettek, soha nem voltam kétségbeesve, mindig volt/lett megoldás, mindenféle élethelyzetre.
Gyönyörű családom, családi házunk van, ketten a feleségemmel 51 éve minden célt (elérhetőeket!) megvalósítottunk.
Diplomám nincs, már nem is lesz.