Film

Sonicnak nem egy mozifilmre van szüksége, hanem sürgős pszichiátriai ellátásra – kritika

Az év első mozis videojáték-feldolgozása nem felháborítóan rossz, de nem is emelkedik ki semmilyen tekintetben.

Sonicnak komoly professzionális segítségre van szüksége. A szupersebességgel megáldott űrlény tíz évvel ezelőtt érkezett a földre, ahol már kezdetektől fogva a mániás depresszió és az akut szociopatizmus jelei jelentkeztek rajta, amiken az évtizedes kezeletlenség egyáltalán nem segített.

Sonic beutazhatta volna a világot szupersebességének, és instant teleportálásra alkalmas varázsgyűrűinek köszönhetően, ehelyett ő egyetlen egy minnesotai kisváros közvetlen közelében maradt, ahol konkrétan éveket töltött el azzal, hogy magányáról szomorkodott, helyi lakosokat vegzált, illetve ablakokon keresztül kukkolt szerelmes párok után. Sonic magához beszél, Sonic nem tiszteli a személyes teret, Sonic bűntudat nélkül okoz komoly károkat köztulajdonban. Sonicot azonnal látnia kéne egy pszichiáternek.

Sztori, azaz amit ahelyett kapunk

Ehelyett, amikor egy depressziós rohamának következtében lekapcsolja az áramot a fél országban, megfelelően manipulálható barátokra, és még nála is zavartabb ellenségekre tesz szert. A kisvárosi rendőr,  Tom Wachowski (James Mardsen) készséggel beleegyezik abba, hogy karrierét félredobva körözött bűnözővé váljon azáltal, hogy elfuvaroz egy buta, idegesítő kék CGI-gömböcöt a szomszéd városba.

Mardsen legalább abban jó, hogy teljesen hihetően társalog a filmen keresztül egy teljes egészében számítógéppel elkészített teremtménnyel. Még a legrutinosabb színészeket is zavarba tudja hozni, ha a levegőnek kell beszélniük, ahova az animátorok majd később varázsolnak valami cuki kis jószágot, de Mardsennek köszönhetően mi is tényleg elhisszük a mozivászon előtt, hogy az a kék micsoda az tényleg ott van.

Nála problémásabb a főgonosz Dr Robotnyik, akit Jim Carrey és a bajsza közösen alakítanak. Ha neked is hiányzik az Ace Ventura-filmek diszkrét, visszafogott humora, akkor Carrey minden bizonnyal a csúcspontja lesz a moziélményednek: a színész fiatalkori őrületének minden tenyérnyi árnyékát beveti, hogy a százszor látott történet és a százszor hallott viccek mellett legyen valami, ami legalábbis stimulálja a nagyérdeműt. Kerekes József szokás szerint kiheréli, széttrancsírozza az amúgy elég precíz alakítást magyarhangjával, de ettől még a drón- és egomániás karakter a legfrissebb, legemlékezetes dolog az egész katyvaszban, ahogy pénzt és idegszálat nem kímélve a tévképzetes űrlény és gaslightolt segítője nyomába ered.

Az apró örömök

Akad még néhány ötletes akciójelenet, és tényleg semmi más, ami miatt a Sonic, a sündisznó egy élvezetes film lenne. Hollywoodban a videojáték-feldolgozások által megütendő léc fájdalmasan alacsonyan van, köszönhetően olyan legendásan rossz filmeknek, mint a Super Mario Bros, vagy a Lara Croft – Tomb Raider. A Sonic megugorja ezt a lécet, mert legalább egy koherens sztorit mesél el vállalható effektekkel.

Ismert, hogy a kis űrlényt teljesen újradesignolták azután, hogy az első előzetesben kinézete inkább emlékeztetett egy Down-kóros rágcsálóra, mint a Sega 30 éves ikonjára. Ezért külön pacsit érdemel az animációs csapat, akik ezen jófejségen felül is pazar látvánnyal pumpálják fel a hajszálvékony sztorit. De ettől függetlenül a Sonic, a sündisznó csak akkor éri meg a mozijegy árát és azt a másfél órát az életünkből, ha éppen tényleg nincs semmilyen jobb dolgunk.

Futó (haha) gondolatok:

  • Ha Sonic tudna térképeket vagy útjelző táblákat olvasni, a film akár húsz percen belül véget érhetne
  • Akik hozzám hasonlóan nem túl jártasak a Sonic-lore-ban, készüljenek fel: egy ponton feltűnik egy kétfarkú, repülő róka, akinek nincs értelme
  • A filmből az is kiderül, hogy a készítők eléggé számítanak arra, hogy lesz majd folytatás is – és meglepő módon valószínűleg nem tévednek
  • Az internetkultúra követői valószínűleg észre fogják venni, hogy a filmbe becsempészték a How 2 draw Sanic Hegehog mémet is – ami azért elég kedves tőlük
  • A jelenet, amikor Sonic nekiáll a floss táncot nyomni, viszont már egyáltalán nem az

Sonic, a sündisznó – japán-amerikai-kanadai animációs kalandfilm, akciófilm, 100 perc, 2019

Értékelés: 5/10

Képek: Sega

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Tech
Intelligens egérrel jön a Xiaomi
  • szerző:szaboakos
  • 2020. 06. 22.
Tech
Mi ez az egész 5G-ellenes őrület?
  • szerző:nuus
  • 2020. 07. 07.