Külföld
Mitől függ, hogy Hillary vagy Trump győz a választáson?
Kedden az Egyesült Államokra figyel majd az egész világ, hiszen új elnököt választanak. Akár Hillary Clinton, akár Donald Trump nyer, új korszak kezdődik, de a döntés egy elég régimódi rendszerben születik. Gyorsan összefoglaljuk, mit érdemes tudni a közvetett választásról, az elektori szavazatokról és a fura fadobozokról.
Bár mindenütt ezeket mutogatják, teljesen felesleges az országos közvélemény-kutatásokat figyelni az amerikai elnökválasztás előtt, mert az csak félrevezet. Az Egyesült Államokban ugyanis egy meglehetősen furcsa választási rendszer működik: az elnököt igazából nem az amerikai nép választja meg, hanem az úgynevezett elektorok. Őket az egyes államok delegálják, és annak megfelelően szavaznak, hogy az adott államban melyik jelölt kapott többséget.
Nem téved, aki úgy gondolja, hogy régimódi ez a megoldás. Olyan időkből származik, amikor nem hogy internet nem volt, de még távíró sem, így az elektoroknak tényleg el kellett utazniuk a fővárosba, és ténylegesen szavazni egy gyűlésen. Azóta persze megváltozott a világ, már nem gyűlnek össze valójában, csak a szavazatukat küldik el díszes, lepecsételt papíron, amit faládákban őriznek a kongresszusban. A rendszer lényege viszont maradt, és még csak esély sincs rá, hogy változtatnának rajta. Már csak azért sem, mert az USA valójában szövetségi állam, 50 állammal, amik részben saját törvényhozással és önállósággal bírnak. Ezt a rendszert pedig nem fogják megváltoztatni, mert az ország alapjait érintené, például a nevét is, hogy messzebbre ne menjünk.
Az államok népességük szerint rendelkeznek bizonyos számú elektorral: Kalifornia a legnagyobb, 55 elektori szavazattal, a legkisebb államok és Washington DC viszont csak hárommal. A rendszer elég aránytalan, a legkisebb államok lakóinak szavazata arányaiban többet ér. Igazából az is mindegy, hogy egy államban valaki egyetlen szavazattal, vagy utcahosszal nyer. Így fordulhatott elő például 2000-ben, hogy Al Gore-ra többen szavaztak, mint George W. Bushra, de mégis utóbbi lett az elnök.
Jelenleg összesen 538 elektori szavazat van, az elnökséghez legalább 270-et kell megszerezni. Aki az elnökválasztás eredményét akarja megjósolni, annak valójában 50 (+DC, vagyis a főváros Washington) külön választás eredményét kell előre jeleznie. Egyes esetekben ez nem rakétatudomány, hiszen vannak államok, amik évtizedekre visszamenőleg stabilan egyik vagy másik pártra szavaznak: Kalifornia demokrata, Texas pedig republikánus, ezeket az elektori szavazatokat oda is írhatjuk a jelöltek neve mellé.
Ezekből viszont még nem jön össze a 207 elektori szavazat, az elnökséghez többre van szükség. Vannak úgynevezett ingadozó vagy csatatér államok, amelyek hol ide, hol oda szavaznak. Lényegében ezekben dől el a választás, a kampányok is ide összpontosítják a legtöbb erőforrást. Az elnökválasztást kis túlzással Florida (29 elektori szavazat) és Ohio (18 szavazat) választói döntik el, de ingadozó államként tartják számon Észak-Karolinát, Arizónát és Nevadát is. Jelenleg kb. így néz ki a dolog:
Click the map to create your own at A térképpel ezen az oldalon lehet játszani, vagyis egyes államokat Trumpnak vagy Clintonnak adni, esetleg ingadozóra állítani. Ezen az oldalon pedig találunk hozzá muníciót, vagyis államonként készült közvélemény-kutatásokat.
És mi van, ha…
Persze nem csak két ember indul az elnökségért, de mások általában nem rúgnak labdába, néhány töredék százalékkal kell beérniük. Ezen a választáson viszont a két esélyes jelöltben az a közös, hogy még a saját pártjuk szavazói körében is sokan utálják őket, és legfeljebb csak azért szavaznak rájuk, hogy ne a másik nyerjen. Vagy berágnak, és egy elvileg esélytelen jelöltre szavaznak.
Országosan úgy 5 százalékra számíthat Gary Johnson korábbi új-mexikói kormányzó, a Libertáriánus Párt jelöltje, akire főleg a Trumpból kiábrándult, klasszikus republikánusok voksolhatnak, és adott esetben megfordíthat egy-két államot – a demokraták javára. A Zöld Párt jelöltje, Jill Stein kiábrándult demokraták szavazataira utazik, egy-két százalékra számíthat. A mormon vallású Evan McMullin függetlenként indul, és elvileg meg is nyerheti szűkebb hazáját, Utah államot (ott a legutolsó felmérések 28 százalékot mutatnak neki).
Elvileg előfordulhat, hogy egyik jelölt sem szerez 270 elektori szavazatot, de csak akkor, ha megesik az a baleset, hogy egy-két államban harmadik jelölt nyer. Ennek kicsi az esélye, de nem túlzás azt mondani, hogy politikai földrengést okozna. Ilyenkor ugyanis egy teljesen már rendszer lép életbe: a képviselőház tagjainak kell dönteniük, hogy az általuk képviselt állam kire szavaz, de minden államnak csak egy szavazata van. Észak-Dakota egyetlen képviselőjének tehát ugyanakkora jelentősége lesz, mint Kalifornia 55 képviselőjének.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
