Külföld
Meghalt Fidel, most már tényleg véget ért a XX. század
Legendás forradalmár, véreskezű diktátor, divatikon és államférfi – egy személyben minden volt Fidel Castro, a kubai forradalom vezére, aki 90. évében halt meg pénteken. Végignézve az archívumokat, azt látjuk, hogy szinte ő maga volt a XX. század (vagy legalábbis annak második fele), ami a halálával végleg történelemmé vált.
Castro halálának lehetősége már ott volt a levegőben, hiszen elmúlt 89 éves és az egészsége régóta gyenge volt, de azért mégis meglepetésként ért mindenkit. Persze, van akit kellemes meglepetésként, hiszen például az Egyesült Államokban élő kubaiak véreskezű zsarnoknak tartották. A képen kubai emigránsok ünnepelnek szombaton, a floridai Miamiban, a Kis Havanna nevű városrészben:
Másoknak viszont ikon volt ő, a forradalomé, Latin-Amerika szabadságáé. Kubában, és más, szocialista rendszerű országokban mindenütt szembe jött a jellegzetes, szakállas és khaki egyenruhát viselő Fidel fotója. A kép 2009-ben készült Havannában, a Forradalom téren, amikor az ország függetlenségének évfordulóját ünnepelték:
Fidel Castro régóta betegeskedett, ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt, az egyenruhát is melegítőre cserélte:
Betegsége miatt a hatalmat is átadta testvérének, Raul Castrónak, aki óvatos változásokat indított be az eléggé elszigetelt, gazdaságilag is rosszul álló szigetországban. A kép még 2003-ban készül, mikor Fidel kézben tartotta a dolgokat:
Fidel példakép volt a szocialista vezetők és önjelölt forradalmárok számára, főleg Latin-Amerikában. A kép 2006-ban készült Argentinában, ahol nagy barátjával, Hugo Chávez egykori venezuelai elnökkel (aki már szintén nincs az élők sorában) a fiatal Che Guevara szobrát avatták fel.
A fotóarchívumokban szinte korlátlan mennyiségben találunk képeket Castroról, amint a világ különféle vezetőivel mutatkozik. Ez a kép 1979-ben készült, Fidel és Raul fogadják a Kubába látogató Szaddam Husszein iraki diktátort (aki csúfos véget ért azóta, hiszen kivégezték, miután az amerikaiak megdöntötték a rezsimjét).
Castro eredetileg nem volt kommunista, de hát a világ akkoriban olyan volt, hogy valaki vagy az amerikaiakkal van, vagy a szovjetekkel. Mivel az amerikaiak meg akarták dönteni a rendszerét, őt magát pedig több százszor próbálták meggyilkolni, Castro a Szovjetunióval barátkozott, ami 1962-ben elvezetett a kubai rakétaválsághoz, amiből majdnem kitört a harmadik világháború. A képen Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkárral, 1963-ban, Moszkvában:
Castro szívesen és legendásan hosszan szónokolt, órákon keresztül tudta ragozni a mondandóját.
Ezen a képen is épp beszédet tart, jellegzetes gesztusaival, valamikor az1960-as években. Mellette Ernesto Che Guevara, a forradalom második embere, legendás hős és tömeggyilkos.
Castro és barátai kétszer próbálták megdönteni a korábbi, az amerikaiakkal jóban lévő diktátor, Fulgencio Batista rendszerét. 1953-ban kudarcot vallottak, így Castrót bebörtönözték, majd száműzetésbe vonult. Nem adta fel, visszatért és sikeres gerillaháborút indított, aminek végén, 1959. január 8-án győztesen vonult be Havannába. A kép ekkor készült, Carstro oldalán, balra harcostársa, Camilo Cienfuegos.
Az ikonikus szakállat eredetileg a kényszer szülte: a forradalmárok a Sierra Maestra hegyeiben egyszerűen nem tudtak borotválkozni. Később az egész mozgalom védjegyévé vált, Castrót magát is csak úgy emlegették: a Szakállas. A kép a felkelés idején készült, valahol a hegyekben, Castro mellett Che Guevara.
A szakáll mellett a szivar volt Castro védjegye, állandóan ott égett a szájában. Ezzel mellesleg elkerülte azt is, hogy orosz szokás szerint szájon kelljen csókolni más szocialista vezetőket, amit a spanyolajkú világban, hát, eléggé félreértettek volna. A képen Olof Palme svéd miniszterelnök társaságában gyújt rá 1973-ban.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
