FarangFrank
által írt cikkek

Májustól ismét 15 nap a kötelező karantén azoknak, akik Thaiföldre utaznának, és a központi kormányzati szabályok mellett nem árt tisztában lenni a tartományiakkal is, mert nem ritkán csúnya meglepetésekbe futhat bele az ember. Surat Thaniban - ahova a Koh Samui és Koh Phangan is tartozik - május 4-től él az a szabály, ami alapján két év börtönre számíthat az, aki otthonában alkoholt fogyaszt, kettőnél több ember társaságában.

Szírosz szigetén, ahogy az ország többi részén is, a pénteki nap volt az utolsó, hogy mindenki meglépje azt, amit még három hét szinte teljes zárlat előtt szükségesnek lát meglépni. A görögök kicsit kapkodósan, de távolról sem drámain kezelik a helyzetet. Helyszíni szubjektív riport.

Mit tehet az, aki télből nyárba menekülne, aki úgy utazna, hogy közben dolgozna? Megnéztük, mire számíthatnak a digitális nomádok, és a szokásosnál kicsit többet bevállalók. Röviden: arra semmiképpen sem, amire eddig. Sőt.

Változik-e az ember tudatállapota, ha egy szigeten egy átlagos hosszúságú nyaralásnál több időt tölt el? Lassul-e az idő, és ugyanúgy látjuk-e a történéseket, mint ahogy azokat otthon megszoktuk? Kísérletünk helyszínéül egy görög szigetet választottunk.

Digitális nomádnak lenni alapvetően jó dolog. Utazik az ember, ha megtetszik számára egy hely, nagyjából elég, ha talál magának egy jó munkaállomást, és már dolgozhat is. Sokan Délkelet-Ázsia valamelyik szigetére voksolnak, de mi megnéztük, mi a helyzet, ha az ember COVID-időkben Európán belül, de egy napsütötte görög szigeten próbál nomádkodni.

Odavetett félmondatként találkozhat az ember azzal, hogy a Küklád szigetvilág közül némelyik tud bizony olykor szeles is lenni. A Pannon-medencében szocializálódott egyed erre mit tesz? Bölcsen megvonja gondolatban a vállát, hogy oké, erre is előfordul az ilyen, sőt, még olyanabb is, aztán mégsem tesszük szóvá.

Négy lépés távolságból és erősen hessegetve mondja a nakszoszi kórház biztonsági őre, hogy maradjak az udvar közepén. A maszk miatt nehezen érteni a göröggel vegyített angol szavakat, de annyi lejön, a Covid-gyanú miatt a kórházba nem lehet belépni, az udvar közepén van egy árválkodó konténer, ott már állnak páran, ott kell várni majd a doktorra, aki eldönti, mi legyen az emberrel a tünetek alapján.

Nakszosz kikötője csak néha pihen, a szárazföldről és a környező szigetekről, folyamatosan érkeznek a hajók. A kompok java görögöket ont ki magából, Szantoríni és Míkonosz irányából persze érkeznek külföldiek is bőven, jobbára mindenki maszkban, némileg tanácstalanul, hogy most akkor ezen a szigeten éppen mi a helyzet.

Nevezték már a tűz és a boszorkányok szigetének is Siquijort, ezt a fülöp-szigeteki kis szigetet, ami nem csak természeti adottságai, hanem monda- és hiedelemvilága miatt is az egyik legérdekesebb megállóm lett az egész délkelet-ázsiai utam során. A siquijori gyógyítók közül eggyel sikerült is találkozni a sziget közepén elterülő dzsungel mélyén.

A szerencse és a véletlen vezetett az “Isla de fuertes”, vagyis a tűz szigetére, amit a kétezres évek elejéig a belföldi turizmus is elkerült, mondván, a boszorkányok szigetére ki szeretne önként menni? Boszorkányok helyett gyógyítókat, mély dzsungelt és eldugott partokat lehet találni Siquijor szigetén, ami az egyik legemlékezetesebb megállóm az egész utazás során. Első rész.