Zene
12 szuperjó lemez 2016-ból
Voltak gyengébb hónapok, és voltak erősebbek. De mindegyikben voltak olyan lemezek, amiket még az ellenségeink elől sem zárnánk el. Ezek közül következzék most 12.
Minél rövidebb egy évzáró lista, annál több mindent lehet róla hiányolni. A miénk sem teljes, de nem is arra törekedtünk, hanem arra, hogy ami rákerül, az figyelemreméltó legyen. Januártól decemberig ezeket ajánljuk nektek.
Január
David Bowie: Blackstar
Az év hidegrázósan kezdődött. Amikor Bowie születésnapján megjelent 25. nagylemeze, akkor még örültünk, és azt hittük, ez egy jó év lesz. 2 nappal később, amikor a brit zenész váratlanul meghalt, már egészen mást gondoltunk.
(És, hogy még keményebb legyen az év: hasonló történt ősszel egy másik legendával is. Leonard Cohen október végén kiadta élettől búcsúzó, utolsó nagylemezét, majd bő 2 héttel később, november elején ő is eltávozott.)
Február
Lion Babe: Begin
Az amerikai neo-soul duó az első pár évét arra szánta, hogy felépítse önmagát. Miután ezzel végeztek, összerakták bemutatkozó nagylemezüket. Senkit nem ért váratlanul, hogy szinte tökéletes a végeredmény.
(Apró érdekesség: az énekesnő, Jillian Hervey az amerikai színésznő-énekesnő, ex-szépségkirálynő, Vanessa Williams lánya.)
Március
Primal Scream: Chaosmosis
A brit rockzenekarnak mindig azok voltak a legjobb lemezei (Screamadelica, XTRMNTR, Evil Heat), amikor jórészt elektronikával igyekeztek szétfeszíteni a rockzene korlátait. Idei nagylemezükön olyanokkal dolgoztak össze, mint a HAIM, a Peter, Björn & John és Sky Ferreira. Az időben visszafelé kacsingató, mégis nagyon mai poplemezt tettek le az asztalra.
Április
Stimming: Alpe Lusia
Martin Stimming a jelenkori német elektronika egyik meghatározó figurája. Nagylemeze elsősorban deep house-ból és minimal-ból építkezik. A németes fegyelem és szigor ellenére a melódiák mindig megtalálják nála a szabad utat. Ez bizony költői ihletettségű zene.
Május
ANOHNI: Hopelessness
A különös név egy különös hangú énekest rejt. A transznemű nő, Antony Hegarty az Antony and the Johnsons tagja, az ANOHNI pedig a szólóprodukciója. Első lemezére 11 szívhez szóló, érzelmekben tobzódó soul-pop ballada került. A vibráló-lüktető elektronikus hangzásért napjaink két legizgalmasabb producere felelt: Ross Birchard (Hudson Mohawke) és Daniel Lopatin (Oneohtrix Point Never).
Június
Tegan and Sara: Love you to Death
A kanadai Quin ikrek, Tegan és Sara még mindig úgy néznek ki, mintha tegnap érettségiztek volna. De az igazság ezzel szemben az, hogy már közelebb állnak a 40-hez, mint a 30-hoz. Idei nagylemezük éppúgy nem okoz csalódást, mint a korábbiak. A legszerethetőbb popzene a Földön az övék.
Július
Marek Hemmann: Moments
Jéna városa nemcsak a porcelánjairól híres, hanem az olyan jó ízlésű és kreatív producerek okán is, mint Marek Hemmann. Nagylemeze barátságos technóból és időnként deep-be hajló house-ból épül fel. Hemmann nemcsak a hangkeltő gépekkel bánik jól, de a dallamokkal is. Az album tele van fülbemászó számokkal, nehéz is a szívnek és a lábnak ellenállni.
Augusztus
Wild Beasts: Boy King
A brit indie rockzenekar az idei albumával ért fel a csúcsra. Magabiztos, nagyívű, férfiasan érzelmes zene az övék. Külön szimpatikussá teszi őket, hogy bár figyelembe veszik a friss hangzásokat is, mégse érezni mesterkéltséget vagy erőlködést a dalaik mögött. Mondhatni, jól muzsikálnak.
Szeptember
Jamie T: Trick
Az idén harmincesztendős Jamie a hétköznapi megfigyelések mestere. Ő a londoni utcák első számú hírmondója. Zenéje tele van frissességgel, ugyanakkor tisztelettel tekint a múltra is. A Clash például ott figyel szinte minden dalában. Idei lemeze talán kissé sötétebb, mint a korábbiak, és nehezebben is adja magát, de ettől még nagyon rendben van.
Október
The Naked and Famous: Simple Forms
Új-Zéland nagyon távol esik a popzene mértani középpontjától, meg úgy minden mástól is. Azért időnként révbe ér onnan is pár tehetség. A Naked and Famous megkönnyítendő saját dolgát, az első sikerek után LA-be költözött. Új lemezük is a szintipop romantikus örökségét viszi tovább. Álomszerű, felhőkönnyűségű és olyan érzése van tőle az embernek, mintha folyamatosan átölelné valaki.
November
Justice: Woman
A hatalmas fénylő keresztről és az istentelenül jó slágereiről ismert párizsi duó sokak szerint a kezdet kezdetén nem volt több egy ügyes Daft Punk epigonnál. Azóta sokmindent történt. A Daft Punkból mára csak a daft maradt, a Justice viszont lemezről lemezről egyre jobban teljesít. Legújabb dobásuk egy funkban és szintipop diszkóban tobzódó, tízes erősségű, elmaradhatatlan bulikellék.
December
John Legend: Darkness and Light
Mi is illene jobban a szeretetteli karácsony ünnepéhez és a felszabadult évzáráshoz, mint egy őszinte érzelmekkel teli, mélyen kitárulkozó soul album. Az amerikai zongorista, aki anno még Kanye West első albumain tűnt fel, meghálálja a belé vetett bizalmat. Lemezét annyira jól esik hallgatni, hogy az ember automatikusan böki meg a repeat gombot a végén. Ez a zene bárkiből józan, szelíd bárányt farag, és nemcsak a szeretet ünnepén.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
