Ezért vesznek össze a legjobb barátok is a nyaralás alatt – Tényleg ez lenne a barátságok próbája?

A nyaralás a kikapcsolódásról szólna elvileg. De sokszor épp az történik, hogy már a második nap után úgy érezzük, legszívesebben hazamennénk. Pedig nem a helyszínnel van a baj, hanem egymással. Barátnők, akik évek óta mindent megbeszélnek, hirtelen apróságokon kapnak össze. Nyaralás közben minden feszültség felerősödik, és előkerül a barátságok próbája.

Nyaralni mennénk, de vitatkozni megyünk?

Nem is sejtjük, mennyi mindent hoz ki belőlünk egy közös utazás, amíg tényleg bele nem vágunk. Eleinte még minden könnyed: válogatjuk a repjegyeket, tervezgetjük a naplementés képeket, meg a közös TikTokokat. Aztán eljön az indulás napja, és már a reptéren kiderül, ki mennyire stresszel könnyen. Egyikünk folyton siettet, másikunk mindent az utolsó pillanatra hagy. És ez még csak az eleje.

Az első komolyabb súrlódás általában az első reggel érkezik. Ki mikor akar kelni? Ki szeretne napozni, ki várost nézni? Azt hittük, ugyanazt akarjuk, hiszen barátok vagyunk. De hirtelen minden apróság döntéshelyzet lesz. Ebéd előtt strand vagy piac? A szálláson maradjunk, vagy induljunk még egy utolsó körre este kilenckor is?

És persze a pénz. Valaki spórolna, valaki nem nézi az árakat. Máris érezzük, hogy ez a nyaralás nem feltétlenül pihentető lesz, inkább a barátságok próbája.

Barátságok próbája: mi hozza elő az ellentéteket?

A legtöbb vita nem is egy konkrét dolog miatt robban ki, hanem a háttérben már ott lappang a feszültség. Ami otthon belefér, az itt hirtelen zavaró lesz. Aki amúgy is hajlamos a kontrollra, most minden percet be akar osztani. Aki inkább sodródni szokott, most végképp passzívnak tűnik. Hirtelen úgy érezzük, mintha nem is ugyanazzal az emberrel lennénk, akivel minden nap dumálunk.

Konkrétan miken szoktunk összeveszni? Íme néhány gyakori konfliktusforrás:

– más a napi ritmusunk (reggel aludna vs. napfelkeltét nézne)

– máshogy szoktunk költeni (fine dining vs. gyros a parton)

– nem egyezik a komfortzónánk (városnézés 35 fokban vs. pihenés az árnyékban)

– máshogy viszonyulunk a posztoláshoz (valaki élvezni akar, valaki dokumentálni)

– ki mennyire igényli az egyedüllétet (együtt reggeltől estig, vagy szólhatunk, ha sétálnánk egyedül?)

Sokszor nincs is jó vagy rossz megoldás,– csak eltérő szokások, eltérő igények. De ha nem beszélünk róla, abból jön a feszültség, és végül az a bizonyos egy mondat: „Soha többé nem utazom vele.”

A barátságok próbája nem feltétlenül bukás

A közös utazás valóban próbatétel, de nem kell, hogy kudarc legyen. Mi lenne, ha már az elején megbeszélnénk, kinek mire van szüksége a nyaralás alatt? Ne vegyük magunkra, ha valaki egy délutánt külön töltene? És mi lenne, ha nem egyetlen szuper posztért mennénk el Santorinire, hanem tényleg élményekért?

Ha okosan állunk hozzá, a nyaralás nem szétszakít, hanem közelebb hoz. Megismerjük egymás másik oldalát, és ha jól kezeljük, még erősebb is lehet a kapcsolatunk. De ehhez kell egy kis önismeret, rugalmasság, és az is, hogy ne akarjunk mindent kontrollálni.

A legjobb utazások nem mindig azok, ahol minden simán megy, hanem ahol a nehézségeket is közösen tudjuk kezelni. Ez az igazi barátságok próbája: tudunk-e akkor is együtt nevetni, ha lemaradunk a buszról, ha esik az eső, vagy ha a térkép teljesen félrevisz?

Itt arról olvashatsz: ez a kortizol koktél állítólag csökkenti a stresszt.