Kálloy Molnár Péter halála felfoghatatlan veszteség, feldolgozhatatlan hiány, amiről most özvegye nyíltan beszélt, megtörve az eddigi csendet. A gyászoló feleség még mindig azt várja, hogy kinyíljon az ajtó.

December 1-jén, mindössze 55 éves korában elhunyt Kálloy Molnár Péter. Özvegye, Lestár Ágnes most megtörte a csendet, és olyan őszinteséggel beszélt a küzdelemről, a búcsúról és az ürességről, ami az egész országot megrendíti.

A betegség alatt hónapokon át titokban szenvedtek. Senkinek nem beszéltek a hasnyálmirigyrákról, amely májáttétekkel támadta meg a színészt. „Megnyitottam a leletet, és azt olvastam: hasnyálmirigyrák májáttéttel. Semmit nem éreztem. Nem tudtam, mit jelent” – idézte fel Ágnes a történteket a Story-nak.

Péter nem omlott össze. Harcolt. Emberfeletti módon.

„Elképesztő túlélési ösztön kapcsolt be nála. Végigment mindenen: tagadáson, dühön, mélyponton. Aztán harcolt. Erején felül” – mesélte az özvegy. A színész még akkor is próbált dolgozni, amikor már alig bírt felmenni a lépcsőn. Hegyre gyalogolt, tíz kilométereket ment, zenével a fülében. „Ő volt a legerősebb ember, akit valaha ismertem.”

A külvilág semmit sem tudott. Harminc kilót fogyott, kihullott a haja, de mindenkinek azt mondta: szerep miatt. A nyilvánosság előtt végig erős maradt.

Úgy mentünk be hozzá, hogy hazajövünk. Együtt.

Élete utolsó hetét kórházban töltötte. A család még akkor is hitt a gyógyulásban. December 1-jén reggel a gyerekekkel együtt mentek be hozzá. „Azt hittük, nemsokára hazamegyünk. Aztán szóltak az orvosok, hogy el kell köszönnünk.”

Ágnes ekkor mondta ki azt, amit egy feleség soha nem akar kimondani:

Nyugodtan menj, ha menned kell.

„Ezzel tudtam a leginkább bizonyítani, hogy szeretem. Ha nem engedem el, maradt volna. Percekre. Órákra. Talán napokra.”

A gyász azóta is mindent betölt

Ha csörren a telefonom, azt hiszem, ő hív.

„Nincs holnap. Nem telik az idő. Ha nyílik az ajtó, őt várom. Ma is várom haza.” Az özvegy azt mondja, még mindig érzi, hogy Péter vele van. „Itt ül az étkezőnél. Tudom. Mégsem érzem, és ez a legfájdalmasabb.”

Egyetlen terve van: visszavinni a megmaradt gyógyszereket a kórházba, hogy másokon segíthessenek. „Csak élünk. Létezünk. Vagyunk a gyerekekkel.”

Ágnes numerológiai képletet is készített férjéről. Úgy érzi, Péter beteljesítette azt, amiért jött: segíteni, üzenetet közvetíteni, adni. „55 évesen teljesítette be a karmáját. Mi két életet terveztünk együtt. Kevesebb adatott.”

Arra a kérdésre, mit üzenne neki, ha kapcsolatba léphetne vele, nem habozott:

Azt, hogy nagyon szeretem. Várom vissza. Mert mi együtt vagyunk egy.