Marsi Anikó: megtanultam, mi az alázat

A Tények műsorvezetője számára az elmúlt év egyik legnagyobb fájdalma nővére elvesztése volt. A hot! magazinnak most elmondta, hogy a gyász feldolgozása nem egyszerű, de családjából és a munkáából próbál erőt meríteni a mindennapokhoz – írta meg a cikket szemléző Blikk.

„Alázatot tanított nekem 2025. Nem megalázkodást – az teljesen más –, hanem inkább valamiféle isteni értelemben vett alázatot. Azt, hogy nem küzdhetek olyan ellen, amin nem tudok változtatni, ha a fejem tetejére állok, akkor sem.”

Anikó most próbálja feldolgozni, hogy sok mindent nem tud meg nem történtté tenni, de magáért, a gyerekeiért, az anyukájáért, a szeretteiért és a barátaiért mindig és mindenhol kiáll és felelősséget vállal értük.

A tévés korábban említette, mindenről eszébe jut elveszített testvére, sőt, még olyan helyzetekben is, amit nem is közösen éltek meg.

„Nemrég beszaladtam egy népszerű bútorüzletbe, de csak mert nagyon éhes voltam. Az ebédem fölött elkezdtek potyogni a könnyeim, hogy miért nem együtt vagyunk itt, és röhögünk valamin vagy valakin. Sosem voltunk a tesómmal együtt ebben az üzletben. Én meg csak zokogtam megállíthatatlanul.”

Anikó hálás azért, hogy vannak, akik tartják benne a lelket és akik számára is nagyon fontosak. Ilyen terület például a hivatása, ahová hosszú évek elteltével tért vissza.

„Ha nem lenne munkám, nem is tudom, élnék-e még. Köszönöm, elsősorban Viviennek – azaz Gecse Szalai Viviennek, a TV2 hírigazgatójának –, hogy közel tíz éve reaktivált hét év háztartásbeliség után.”

A műsorvezető kijelentette: szereti a TV2-t, a csapatot, akikhez tartozhat.