Háromszor szökött meg Szibéria elől, így lett legendás színész

Sinkovits Imre története nemcsak azért rendkívüli, mert remek színész volt, hanem mert a múlt század minden történelmi csapását átélte. Gyerekként tankcsapdát és lövészárkot ásattak vele a II. világháborúban. A világégés után az orosz megszállás idején többször hurcolták volna el kényszermunkára. Három alkalommal is sikerült megszöknie a vonatról, így kerülte el Szibériát.

1956. október 23-án ő szavalta a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál. Ennek súlyos ára volt. Elbocsátották a Nemzeti Színházból. Kétkezi munkából élt, játékfröccsöntő kisiparos lett belőle. Mégsem tört meg.

Színészi nagyságát mutatja, hogy később visszakerülhetett a színházba, sőt, Kossuth-díjjal is kitüntették, holott tisztában voltak vele, hogy a rendszer ellensége.

Megpróbálták beszervezni, besúgóként, ügynökként alkalmazni. Odatettek elé egy papírt, és azt kérték tőle, írja le milyen a hangulat, ki mit mond a Nemzeti Színházban. Ő meg azt vetette a lapra: “Az egyetlen jelenteni való esemény, hogy koszos a padló” – idézte fel a művész lánya, Sinkovits Mariann a Blikknek.

Sinkovits Imre negyed századdal ezelőtt hunyt el, 72 évesen. Halála előtt fél nappal még színpadon állt. Onnan már csak segítséggel tudott lejönni. Kollégái és családja szerint emberi nagysága legalább akkora volt, mint színészi tehetsége. Filmjeit ma is vetítik. Így maradt velünk. Halhatatlanul.