Sztárok
Járni és beszélni sem tudott Szombathy Gyula, újra kellett tanulnia
Szombathy Gyula már évek óta teljesen visszavonultan él Balatonalmádiban, de csak most derült ki, hogy miért.
Szombathy Gyula évek ezelőtt maga mögött hagyta a színpadot, most mégis újra reflektorfénybe került. Február végén jelenik meg róla a Nem kell ennyi pábijubi című kétszáz oldalas könyv, amelyben őszintén beszél pályájáról és megpróbáltatásairól.
A borítón mosolyog, pedig az elmúlt évek embert próbálóak voltak. Súlyos betegségen esett át, komoly szívműtéten, majd sztrókot kapott. Újra kellett tanulnia járni és beszélni.
„A képet a feleségem választotta. A címet viszont én találtam ki” – árulta el a Storynak.
A „pábijubi” a hatvanas évek tánciskolás világát idézi, amikor Glenn Miller zenéjére jártak swingelni – magyarázta meg a címet.
Búcsú a színpadtól
A döntést, hogy lezárja pályáját, 2019-ben hozta meg. Akkor még feltűnt a Csak színház és más semmi című sorozatban, és Veszprémben játszott a Tartuffe-ben. Egy próba során azonban megmagyarázhatatlan félelem fogta el.
„Mintha elfelejtettem volna a szöveget. Akkor azt mondtam: most abbahagyjuk.”
Korábban a Thália Színház társulatánál fogadta meg, hogy hetvenévesen visszavonul. Tartotta a szavát. A döntés nehéz volt, a hiúság is megszólalt benne, de tudta, hogy nincs más választása.
„Nincs annál szánalmasabb, mint amikor az ember érzi, hogy elmúlt valami, és mégis erőlteti.”
Sokszor beszélgetett erről Kulka Jánossal is. „Ő optimistább. Benne még él a szereplési vágy. Bennem már elmúlt” – tette hozzá.
Rájuk emlékszik legszívesebben
Régi kabaréjeleneteit ma is örömmel nézi vissza. A Mellékhatás című jelenetet különösen szereti, amelyben gyógyszereket írat fel viszketésre. Nagyra tartotta partnereit is, köztük Sinkovits Imrét és Tábori Nórát a Vígszínház társulatából. Meleg szívvel emlékezik Schütz Ilára is.
De a legnehezebb időszakban csak felesége állt mellette.
„Böbi fogta a kezem” – fogalmazott.
Ma már jobban érzi magát, de bottal jár, a szédülés nem múlt el teljesen. Naponta sétál a Balaton partján, ködben, fagyban is. „Igen, még tudom élvezni az életet. Néha felnézek az égre, és kacsintok egyet.”
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
















