Tilla alkoholista lett, 15 évesen már rendesen ivott

Till Attila, ha egyszer inni kezdett, nem ismerte a mértéket. Mégis csak tíz éve, 2016-ban merte kimondani magának a legnehezebbet: alkoholista vagyok. Azóta viszont teljesen tiszta, így 2026-ban már a kerek 10. évfordulóját ünnepli alkohol nélkül. Pedig Tilla gyerekkora felhőtlen volt, mondhatni, neki csak megszületni volt nehéz. Szép gyerekkora volt, szerető családban nőtt fel. Nyaranta a szülei és nagyszülei is szívesen fröccsözgettek a telken, de ők sosem vitték túlzásba. A fiatal Tillát viszont korán vonzották a művészetek, festő szeretett volna lenni. Van Gogh és Gauguin életútját látva teljesen megigézte a művészek kicsapongó, rockandroll-szerű életstílusa.

Hát ez a buli, ez az éjszaka törvénye

„Tizenöt éves koromban kezdtem el inni, és nagyon sokáig semmilyen gondom nem volt ezzel. Hát kit érdekel, hogy sokkal többet ittál? Kit érdekel, hogy picit összetörted magad, vagy lehánytad magad, vagy átmásztál egy kerítésen, és vádlin harapott egy kutya? Hát kit érdekel? Hát ez a buli, ez az éjszaka törvénye” – vélte.

A gimnáziumi szalagavatón unalmasnak tartotta a végtelenített beszédeket. Az ünnepség előtt a suli mögött legurítottak néhány sört a barátaival, Tilla pedig az alkohol befolyása alatt felrohant a színpadra bohóckodni és táncolni. Az egész iskola zengett a nevetéstől, a tanárok is csak legyintettek: „ilyen ez a Tilla”. Itt égett be az a veszélyes reflex, ami évtizedekre meghatározta az életét: „Ha iszom, olyat is merek tenni, amit józanul nem, és ez bejön az embereknek.”

 Sosem szorongásból ivott

 Tilla a tévés munkái, élő adásai előtt soha egyetlen kortyot sem vett magához, éppen ezért maradhatott a probléma nagyon sokáig rejtve a nagyközönség elől. A csapda az adások után zárult be. „Letoltunk 4 órát izzó hőfokon, nézte 1,5 millió ember a műsort. Minden jó volt. Megyünk haza, de álljunk meg a benzinkútnál, vegyünk piát… Ez az igazi csapda. Az alkohol a távozásom volt a mindennapokból, és a távozásom önmagamtól. Totális szabadság, egyfajta lebegés.”

Mivel nem voltak azonnali, végzetes következmények, a környezet és maga Tilla is megbocsátó volt. Pedig a háttérben komoly árat fizetett a család. Volt, hogy a szülei négy kiló rántott hússal várták a vasárnapi ebédre, ő meg délután egykor ébredt fel a szombati tivornya után, és képtelen volt elindulni.

Felesége mindezt végignézte

Bár imádta a gyerekeit, és órákig képes volt velük önfeledten játszani a játszótéren, a magánéletét kísérték a balhék: fordult meg rendőrségi fogdán, fizetett pénzbírságokat, és előfordult, hogy ájulásig itta magát. Antialkoholista felesége, akivel már közel harminc éve él együtt, mindezt végigasszisztálta. A fordulópontot az hozta el, amikor Tilla képessé vált kívülről látni önmagát, és megundorodott attól a harsány, asztalt csapkodó, részeget játszó figurától, akivé az ital tette. Rájött, hogy módszeresen pusztítja magát, és ami még rosszabb: a szeretteit is belerántja ebbe a sötét labirintusba.

„A függő embernek először önmagával kell szembenéznie, és ez nagyon gyötrelmes. Ha sikerül, ez majdnem olyan, mint a megtérés: elindulhatunk a szabadulás útján. (…) Egy alkoholista mindig alkoholista marad, de ha megtanul ellentmondani a szernek, élhet boldogan.”