Lelőtték Koncz Zsuzsa családtagját

Koncz Zsuzsát születése után hamar vidékről Budapestre költöztették a nagymamájához. A háború utáni szűkösség idején a szülőknek egyszerűen nem volt lehetőségük vállalni a mindennapi nevelést.

„Nem volt rám kapacitás, így aztán viszont a nagymamám szívesen és örömmel várt” – idézte fel a Neshama TV Én és a pénz című műsorában.

Elvált szülők gyereke

Édesanyja akkoriban a nővérképzőt végezte, apja pedig folyamatosan dolgozott. Mire mindketten Budapestre kerültek volna, a házasságuk véget ért. A későbbi évtizedek sztárja úgy emlékszik, gyerekként könnyedén alkalmazkodott mindenhez. Nem hiányzott neki más élet, mert nem is tudott volna mást elképzelni.

„Egy gyerek azt a helyzetet mindig el tudja fogadni, amiben van… soha nem éreztem, hogy bármi hiányozna” – fogalmazott.

A nagypapa tragikus halála

A gyerekkor ugyan boldognak tűnt, mégis súlyos tragédia árnyékolta be. Koncz Zsuzsa nagypapája a korábbi rendszerben rendőrként szolgált, később azonban már csak raktárőrként dolgozhatott. Ott érte a halál is.

„A raktárt őrző kiskatona, játszadozva a pisztolyával véletlenül agyonlőtte” – mondta az énekesnő, akinek a nagyapa elvesztése után a nagymama maradt az egyetlen biztos támasza.

Felbomlott család

A válást követően Zsuzsa nem tartotta a kapcsolatot édesapjával, aki később új családot alapított vidéken. A család anyagi helyzete szerény volt, és a nagyapa halála csak tovább nehezítette a mindennapokat.

„Az anyukám fizetéséből éltünk. Ő nővérként kórházban dolgozott, és egy pesterzsébeti kis udvari házacskában éltünk együtt viszonylag hosszú ideig.”

A későbbi ismertség sem siklott át azon a tényen, hogy a kezdetek nagyon egyszerű körülmények között teltek.

„Én még az a generáció vagyok, aki szegénynek született és szegény is maradt.”

Csak tizenhat éves korában, már a Ki mit tud? után költöztek olyan lakásba, ahol fürdőszoba is volt.

Minden nehézség dacára

Édesapja Egerbe költözött vissza, ahol új életet kezdett. Mindez azonban nem hagyott mély sebeket a kislányban.

„Mondhatnám, hogy elég kalandos volt a gyerekkorom, de ebből nem nagyon éreztem semmit. Én szerettem.”

Koncz Zsuzsa ma is úgy gondol vissza ezekre az évekre, mint egy különös, egyszerre törékeny és erős alapra, amelyből később a teljes pályája és személyisége kisarjadt – írja a Story.