Megnyílt Rejtő Jenő világa: Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan

A Petőfi Irodalmi Múzeum termei egyetlen lendülettel alakultak át tintaszagú időalagúttá, ahol a betűk nem sorokba rendeződtek, hanem apró, hullámzó jeleneteket játszottak.

Itt zajlott a Sír (a) felirat című, kézzel írt Rejtő-életműválogatás rendhagyó bemutatója, amely egyszerre volt irodalmi búvármerülés és látványos betűszínház.

A hangulat olyan sajátos elegyet adott, mintha valaki óvatosan felrázta volna a Rejtő-univerzum hógömbjét, és a szemcsék lassan szitáltak volna alá a PIM közönségére.

Vissza a kódexek korába

Már az elején kiderült, hogy a könyv maga sem közönséges tárgy. A 200 példányban megjelent mű olyan, mintha a kalligráfia és a könyvművészet titkos szövetségéből pattant volna ki.

„Nagyzolás nélkül mondhatom: szép, érdekes, de tán még hasznos is lett. No meg ritka” – harangozta be a kötetet összeállító Thuróczy Gergely.

A ritkaságot nemcsak a példányszám adja. Az is, hogy Pászti Péter kalligráfus valóban kézzel rótta végig a 160 oldalt, amelynek tartalmáról nehéz eldönteni, hogy könyv-e vagy bibliofil kalandregény.

„Kéziratom mintegy húsleveskocka-kivonat formájában adja a kalandregények úgynevezett alapelemeit” – fogalmazott a szerkesztő.

Ez a kettősség hatja át a válogatást: a kacagtató slágerrészletek mellett komorabb prózák, korai versek, esszék, sőt magánlevelek is helyet kaptak.

Így készült

Thuróczy Gergely lapunknak elmondta, miként rostálgatta a textusokat, szavanként összenézve a kézirattal és az első kiadással, és hogyan alakult ki a 38 Rejtő-szöveget és két vendégszöveget tartalmazó válogatás.

„Pászti mester bravúrosan kezelte a tollat. Nem csupán megírta a szövegeket, de kérésemre afféle grafoturpisságokat is elkövetett” – kacsintott hozzá a szerkesztő.

A Pytheas Könyvmanufaktúra gondozásában született meg az egyenként számozott és aláírt kiadvány, amelynél a betűk nem karakterek, hanem szinte varázslatos rajzolatok.

Egyestés kaland

A PIM-ben a könyvbemutatóhoz időzített alkalmi tárlat nyílt Pászti-kódexekből, kalligráfiákból, Rejtő-kéziratokból és dokumentumokból.

Amikor a beszélgetésbe belecsattant Thuróczy Szabolcs színművész hangja, a díszterem – akár valami éjszakai lokál – megtelt a jól ismert intonációkkal.

A közönség hirtelen abban a különös, félhomályos humormezőben találta magát, ahol a rejtői mondatok eredetileg megszülettek. Minden gesztusa azt a benyomást keltette, mintha a színpad széléről bármelyik pillanatban beléphetne Piszkos Fred vagy Vanek úr.

Rejtő 120 éve

A kötet születése kapcsolódik az író 120. születési évfordulójához. Az alvilág koronázatlan királyát megteremtő Rejtő írásai azonban ma ugyanolyan élvezhetőek, mint megszületésükkor voltak.

Aki egyszer belép Rejtő Jenő nyelvi csatatérére, az tudja, hogy minden mondat egy kicsit csetepaté, egy kicsit kabaré, egy kicsit túlélés.

A publikumnak most nem volt más dolga, mint elfogadni a helyzetet. A PIM ezúttal nem múzeumként működött, hanem egyfajta irodalmi laboratóriumként, ahol a két Thuróczy újra kikeverte a Rejtő-esszenciát.

A kutató, aki Rejtő-hőssé változott

Thuróczy Gergely tavaly önállóan hirdette meg a Rejtő-emlékévet, hogy „a jeles eseménynek legyen valami időtálló, fizikai nyoma is”.

A kutató Rejtő szellemiségének őrzőjeként csíkos matróztrikóban és sapkában, Izzadt Greg kapitányként lépett a színpadra. Így a hallgatóság egy szempillantás alatt a Rejtő-mitológiába huppanhatott.

Munkáját a napokban Pro Urbe Erzsébetváros díjjal ismerték el. Ez a könyvbemutató tehát nemcsak a kötetről, hanem róla is szólt, aki a Rejtő-kutatás egyik legfontosabb oszlopa Magyarországon.