Ha egyszer így csinálod a krumplipürét, többé nem akarsz visszatérni a régi módszerhez

A legtöbben a krumplipüré készítése közben csak arra koncentrálnak, hogy jó minőségű alapanyagokat használjanak, és a végén krémes legyen az állag. Pedig a titok a főzés legelején bújik meg: nem mindegy, miben főzzük a burgonyát. Ha nem vízbe, hanem alaplébe tesszük, a krumpli már a főzés közben magába szívja az ízeket, így a püré önmagában is sokkal gazdagabb lesz. Ez a kis változtatás mindent megváltoztat!

Miért unalmas a hagyományos módszer?

Ha őszintén belegondolsz, a vízben főtt krumpli eléggé jellegtelen. Hiába kerül bele később a vaj, tej és a só, a burgonya maga semmit nem kapott főzés közben. Olyan ez, mintha egy üres vászonra festenél, de előtte elfelejtenél alapozni.

Egy brit gasztroblogger frappánsan fogalmazta meg: „a főtt krumpli olyan semleges, hogy utólag kell belenyomni minden ízt és krémességet”. Amikor azonban alaplében főzte meg, szó szerint új életre kelt a krumpli. Még a pürésítés előtt is olyan intenzív íze volt, hogy önmagában is megállta volna a helyét.

Legyen a krumplipüré mostantól egy igazi gasztroélmény!

Képzeld el, ahogy a krumpli lassan puhul, miközben átjárja a húsleves-szerű, gazdag alaplé. Nincs többé fakó, semmitmondó alapanyag. Már a főzés közben izgalmassá válik minden falat. Ha pedig szereted a plusz csavart, dobj mellé fokhagymát, hagymát vagy babérlevelet is – de figyelj, a babért még a pürésítés előtt ki kell szedni, különben kellemetlen darabok kerülhetnek a tányérra.

Ez az apró kiegészítés olyan, mintha a krumpli alapból kapna egy előételt, még mielőtt pürévé alakulna. És hidd el, az ízkülönbség tényleg döbbenetes.

A Michelin-csillagos séf titka

Nem véletlen, hogy a profi szakácsok már régóta tudják: a krumplipüré készítése nem csak a hozzávalókon múlik, hanem azon is, hogyan bánunk a krumplival. Poppy O’Toole, Michelin-csillagos séf például azt vallja, hogy a főzés módja legalább olyan fontos, mint a vaj minősége.

Az ő ajánlása szerint 4–5 nagyobb burgonyát kell 1 cm-es karikákra vágni, majd alaplében gyöngyözve főzni, nem pedig lobogó vízben. Így a krumpli egyenletesen puhul, és közben magába szívja az ízeket. 20–25 perc alatt kész, majd jön egy kis trükk: leszűrés után még néhány percig saját gőzében kell párolni, letakarva. Ez a rövid pihentetés adja meg az igazi krémességet.

Hogyan lesz igazán bársonyos a krumplipüré?

Miután a burgonya puhára főtt, jöhet a vaj és a tej, amelyeket érdemes előre felmelegíteni. Ezután már csak össze kell dolgozni a krumplival. Ha igazán luxus állagra vágysz, át is passzírozhatod, de egy klasszikus krumplinyomó is megteszi.

Az eredmény? Egy olyan krumplipüré, ami nem csak krémes, hanem karakteres ízvilágú is. Nem kell túlsózni, nem kell utólag izgalmasabbá tenni – az alaplének köszönhetően magától hozza a mély, gazdag aromát.

Miért működik ennyire jól az alaplé?

A válasz egyszerű: a krumpli szivacsként viselkedik. Mindent magába szív, amit a főzőlé tartalmaz. Ha az víz és egy kevés só, akkor csak ennyit kapsz. De ha alaplé, akkor a burgonya már a főzés közben megtelik ízekkel, így sokkal komplexebb lesz a végeredmény.

A krumplipüré készítése tehát sokkal több annál, mint hogy a végén belekeverjük a vajat és a tejet. Az igazi különbséget a főzés módja adja. Ha egyszer kipróbálod alaplével, egészen biztos, hogy nem akarsz majd visszatérni a sima vízhez.

(via)

Olvass még több érdekes cikket Gasztró rovatunkban!