Kultúra
Meglepő felfedezés: a torinói lepel új rejtélyeket vet fel
Zarándokok, hívők és kutatók évszázadok óta szemlélnek egy darab vászonra emlékeztető anyagot – és a mai napig nem találtak egyértelmű választ. Új elemzések szerint a híres torinói lepelnek akár Indiáig is visszanyúlik a kapcsolata.
A torinói székesegyházban őrzött, szakállas férfi halvány körvonalait hordozó szövetet sokan a torinói lepel lehetséges forrásának tartják. A korábbi datálások azonban ellentmondanak ennek: Egy 1988-as radiokarbonos elemzések az anyagot 1260 és 1390 közé helyezték – azaz a középkorba, pontosan abba a korszakba, amikor a szövet először megjelent.
Új nyomok a rostokban és a porban
A Scientific Reports című kiadványokban ismertetett legújabb tanulmányok régi minták DNS-nyomait elemezték. Ezek a nyomok a lepelből a már 1978-ban vett porból és rostokból származnak.
Az eredmény: az emberi DNS mellett a kutatók növények és állatok genetikai nyomait is megtalálták.
Az emberi DNS egy része dél-ázsiai leszármazási vonalakig vezethető vissza.
Növényi maradványok, mint például a tehénborsóé, szintén az indiai szubkontinenssel való kapcsolatra utalnak.
Továbbá India történelmileg a kiváló minőségű textilgyártás központja volt – ami egy másik lehetséges nyom az anyag eredetére.
Sok kapcsolat, nem egyértelmű eredet
A kutatók azonban hangsúlyozzák, hogy ezek a nyomok nem bizonyítják a lepel végleges eredetét. A lepelhez az évszázadok során sokan nyúltak, és különböző régiókon keresztül hordozták.
A The Independent szerint Gianni Barcaccia tudós kifejtette, hogy a DNS-nyomok mind a mediterrán térségben történt kapcsolatokra, mind annak lehetőségére utalnak, hogy a fonalat Indiában állították elő.
Pontosan ez a nagyszámú kontaktus nehezíti meg az értékelést: a szövet „eredeti DNS-ét” alig lehet izolálni.
Végül, az új adatok ellenére, a torinói lepel mindenekelőtt egy dolog marad: egy történelmi tárgy, számos nyommal – de eredetének végleges tisztázása nélkül.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
