1000 éves magból támaszthattak fel egy kihaltnak hitt, gyógyhatású bibliai növényt

Kihaltnak hitt bibliai fa kelhetett ki egy 1000 éves magból, amelyet még az 1980-as években találtak egy barlangban, a Júdeai-sivatagban – írja a CNN. A projektben részt vevő kutatók szerint ez a fa lehetett a forrása annak a gyógyító balzsamnak, amit a Biblia és más ősi tanítások is említenek.

A kiváló állapotban fennmaradt magot egy régészeti ásatás során fedezték fel a Jeruzsálemtől északra fekvő alsó Wadi el-Makkuk régióban. A csapat, amelyet Dr. Sarah Sallon, a jeruzsálemi Hadassah Egyetem Orvosi Központjában található Louis L. Borick Természetes Gyógymódok Kutatóközpontjának alapító orvosa vezetett, több mint 14 éve ültette el a magot.

Sallon szerint lehetséges, hogy ez a fa a bibliai „tsori”, egy gyógyhatású növényi kivonat forrása lehetett, amelyet a Holt-tenger északi részén, a Jordán-hasadék völgyében, Gileád történelmi régiójában használtak.

Nem lehet teljes bizonyossággal beazonosítani

A mag kicsíráztatásához a tanulmány társszerzője, Dr. Elaine Solowey, az izraeli Arava Környezetvédelmi Kutatóintézet Fenntartható Mezőgazdasági Központjának emeritus kutatója olyan eljárást alkalmazott, amely során a magot vízbe áztatták, hormonokat és műtrágyát adtak hozzá, majd steril talajba ültették.

„Körülbelül öt és fél hét múlva egy kis hajtás bújt elő” – mondta Sallon.

A hajtást egy sapkaszerű képződmény, az úgynevezett operculum védte. Miután ez levált, a csapat radiokarbonos kormeghatározást alkalmazott a szerves anyagon, és megállapította, hogy a növény a Kr. u. 993 és 1202 közötti időszakból származik.

Nem sokkal később a fa leveleket hajtott. Sallon a fa és leveleinek fotóit világszerte megosztotta botanikusokkal. Egy szakértő azt állapított meg, hogy a növény a Commiphora nemzetséghez tartozik, amely mintegy 200 fafajtát foglal magában, elsősorban Afrikában, Madagaszkáron és az Arab-félszigeten.

Sallon ezután egy levélmintát osztott meg a tanulmány társszerzőjével, Dr. Andrea Weeks-szel, a virginiai Fairfax-i George Mason Egyetem biológiai tanszékének docensével. Weeks szekvenálta a fa DNS-ét, megerősítette az előzetes azonosítást. De a minta nem egyezett az adatbázisában található ismert Commiphora fajok egyikével sem.

Az egyedi genetikai ujjlenyomata alapján a titokzatos Commiphora faj valószínűleg egykor a Júdeai-sivatag környékén őshonos, mára kihalt taxont képviselt – áll a tanulmányban.

Azonban a fa, amely most több mint 14 éves és majdnem 3 méter magas, sem virágot, sem gyümölcsöt nem hozott. E könnyebben azonosítható jellemzők hiányában nem lehet biztosan beazonosítani a titokzatos fajt – tette hozzá a tanulmány.

Bibliai fa?

Történelmi kutatások alapján Sallon arra gyanakodott, hogy a fa talán az volt, amit az ókori szövegek, köztük a Biblia „júdeai balzsamként” vagy „Gileád balzsamaként” emlegetnek — egy illatos gyantaként, amelyből parfümöt készítettek és világszerte exportálták.

„2010-ben ültettük el, és most 2024 van. Miért vártunk ilyen sokáig a kutatás publikálásával? Mert meg akartam győződni arról, hogy nem a júdeai balzsamról van szó. És honnan tudtam volna biztosan? Úgy, hogy megszagolom” – mondta Sallon.

A fa, amely rokonságban áll a híres gyantájáról ismert mirhafa fajjal, azonban soha nem adott ki semmilyen illatot. Amikor a növény körülbelül 3 éves korában érettebb lett, a csapat fitokémiai elemzést végzett a gyantáján, levelein és ágain, hogy teszteljék, tartalmaz-e illatos vegyületeket, de nem találtak ilyeneket – mondta Sallon.

Ehelyett a csapat olyan vegyületeket mutatott ki, amelyekről ismert, hogy gyógyászati célra használják, köztük „guggulterolokat”, amelyeket a rokon Commiphora wightii fa gyantájából azonosítottak, és potenciális rákellenes tulajdonságokkal rendelkeznek – jegyezte meg a tanulmány.

„Mindezek alapján ez nem a júdeai balzsam, hanem annak közeli rokona, amely nagy mennyiségben tartalmaz gyógyhatású összetevőket” – mondta.

A gyógyhatású vegyületeknek a jelenléte miatt Sallon és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy a fa valószínűleg egy olyan gyógybalzsam forrása lehetett, amelyet „tsori”-ként említenek történelmi szövegek.

Az ilyen hosszú életű magok ritkák – mondta Dr. Louise Colville, a londoni Kew-i Királyi Botanikus Kertek mag- és stresszbiológiai vezető kutatója, aki nem vett részt a kutatásban.

(Via)