Tudomány
Megint egy lépéssel közelebb jutottunk a déja vu megismeréséhez
Ilyet mondjuk mintha már láttunk volna, pont a tudósok részéről.
Mintha egyszer már láttam volna ugyanezt – neked is ismerős az érzés? Az egyik legfurább, ami történhet velünk – egy új helyzetben vagyunk, teljesen idegen környezetben, és mégis valahogyan ismerős az egész. Mintha újra megtörténne veled.
A kifejezés, ami körülírja, az a francia déja vu: „már láttam”. Az emberek 70 százaléka szokta átélni, és leginkább a 15-25 év közti fiatalok tapasztalják meg. Ha te a másik csapatba tartozol, akkor valahogy úgy képzeld el, mintha egy szétfoszló álmot próbálnál meg ismét felidézni. Ismerős valahogyan, mégis tovaszáll, hiába töröd magad, hogy visszahozd. Pont emiatt a lebegésszerű volta miatt a tanulmányozása sem egyszerű. Pláne laboratóriumi környezetben előállítani a jelenséget. Több elmélet született már, melyek az okot és a hogyant próbálják magyarázni, az agyunk ezen fura működését illetően.
Véletlenszerű kisülés az agyban
2006-ban a Leedsi Memory Group tudósai úgy vélték, hogy elő tudják idézni az élményt, méghozzá hipnózis segítségével próbálták meg előtúrni az elme felismerési folyamatából. A kísérlet alapjául az szolgált, hogy két kulcs változás játszik közre akkor az agyunkban, amikor beazonosítunk valami ismerőset. Először is az agy lefuttat egy keresést, hogy az emlékeink között van-e az adott jelenetről már valami raktáron. Ha egyezést talál, akkor egy külön agyterület ismerősként azonosítja be a látottakat. A déjá vu esetén ez az utóbbi szakasz magától, véletlenszerűen jöhet elő.
18 önkéntesnek kellett a teszt során 24 közismert szót megnéznie. Hipnózisba vitték őket, és azt mondták nekik, hogy a vörös keretes kifejezések lesznek számukra ismerősek. A zöld kereteseken pedig el kell gondolkodniuk, hogy ott voltak-e egyáltalán a 24 közt. A hipnózis után az alanyok egy rakás szót kaptak, vegyes színű keretekkel. Köztük olyan kifejezések is akadtak, melyek tényleg nem voltak az eredeti 24 közt.
Tízen számoltak be furcsa érzésről, amikor új szavakat láttak vörös keretben, ötüknek pedig mintha déjá vujük lett volna.
Memóriazavar
A rövid- és a hosszútávú emlékezet egymással való rossz kommunikációja mellett érvelt több tudós, akik szerint némelyik új információ levágja az utat, és egyből a hosszútávú memóriában landol. Kimarad a friss adat tárolásának hagyományos metódusa, ezért érezzük úgy, mintha réges-rég megtörtént volna már ugyanez. A rhinális kortex nevű agyi régiót asztala ez, mely az ismerős érzésekért felel. Mintha a hagyományostól eltérően is képes volna ez a terület működésbe lépni. Nem is lehet pontosan körülírni, mi váltja ki az érzést, ugyanis nem egy konkrét tárgy vagy személy látványa indítja be.
Még a téves emlékek is felmerültek, mint kiváltó okok, Valerie F. Reyna pszichológus szerint:
Egy hamis emlékhez kapcsolódik, melynek hasító hatása van: a valóságot választja el az emlékezetünktől. Amikor nem lehetsz biztos abban, hogy az a valami megtörtént veled, vagy csak álmodtad, esetleg egy filmből rémlik.
Rosszul párosított emlék?
Akira O’Connor kutató pszichológus szerint nem a hamis emlékek váltják ki a déjá vut, hanem a jelenség inkább arra utalhat, ahogyan az agy ellenőrzi a memóriát. Csapatával 21 ember koponyáját scannelte, miközben hamis emlékeket próbáltak kiváltani náluk, olyan szavakkal, mint ágy, éj, szundikálás. Mikor aztán megkérdezték a vizsgált személyeket, mit hallottak, mind az alvás kifejezését próbálták körülírni. A kutatók faggatták őket, hallottak-e „a”-kezdőbetűs szót, mire azt felelték, hogy: nem. Mikor már magára az alvás szóra is rákérdeztek, ismerős érzések töltötték el az alanyokat, pedig tisztában voltak vele, hogy konkrétan ez a kifejezés nem hangzott el.
A Science Alert szerint a tudósok arra számítottak, hogy majd az emlékezettel kapcsolatos agyterületek villannak fel, mint például a hippokampusz. De ehelyett a döntéshozáshoz köthető régiók aktivizálódtak.
A tavaly Budapesten tartott Nemzetközi Memóriakonferencián a tudós összefoglalta, hogy az agy frontális része átfutja az emlékeket, majd jeleket küld, annak megfelelően, hogy valóban átéltük, vagy csak azt hisszük, hogy átéltük, amiben éppen vagyunk.
Az emlékek hamis volta helyett az emlékeket ütköztető agyterület tehető inkább felelőssé az élményért. Ez azzal az elmélettel egyezik, amelyik szerint a déjá vu az, amikor tudatában vagyunk a fals memóriajelek helyrehozatalának. Emellett szól az is, hogy a kor előrehaladtával ez az élmény egyre kevésbé fordul elő, annak ellenére, hogy a memóriaproblémák szaporodnak. Maga a déjá vu nem hiba, hanem egy hiba megelőzése. Ennek mindjárt több értelme van.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
