3 meglepő igazság a hagyományok mögött, melyek után sosem gondolsz már úgy a csókolózásra, ahogy eddig

A szakértők szerint nem egyértelmű, hogy ösztönös, vagy egy felvett, tanult szokás az emberiség számára, mely egyébként több emlősnél is megfigyelhető, azonban nem minden kultúrában elterjedt. Az eszkimó és maori népcsoportok például egyáltalán nem használják, az orrukat dörzsölik össze helyette.

A vonzalom és érzelmek kifejezésére szolgáló csókhoz több hagyomány és népszokás is köthető, a három legelterjedtebb eredetét próbáltuk meg felgöngyölíteni.

1. A szilveszteri csók

Miért kell úgy kezdenünk az új évet, hogy összeérintjük valaki máséval az ajkainkat? Az egész az ókori Rómából indult, egész pontosan a Saturnalia ünnepek hagyományaival köthető össze. December 17-én, a téli napforduló eljövetelét ünnepelve Szaturnusz isten kegyelmének örvendtek, lakomák, táncmulatságok és zene kíséretében. Mivel addigra a fák már elhullajtották leveleiket, örökzöldekkel, köztük fagyönggyel díszítették a házakat és saját magukat is. Az új időszak előtt az élet élvezetét ünnepelték, és azért imádkoztak, hogy a következő év is hasonló bőségben teljen, innen indult a fagyöngy alatt elcsattanó csók szokása is, amit az angolszász és germán törzsek is átvettek. A pontban éjfélkor elcsattanó csók szerelmet és boldogságot ígér a következő esztendőre is.

2. Csók a fagyöngy alatt

Azt már az előbb említettük, hogyan és miért került képbe a fagyöngy a rómaiaknál, de a történelem során másutt is előkerült ez a növény. A kelták például az ajtók fölé akasztották a fagyöngyágacskákat, hogy bevonzzák a szerencsét. A politeista druidák miatt használjuk ma is a fagyöngyöt karácsonyi dekorációként, ajtó vagy ablak fölé akasztjuk, hogy alatta elcsattanhasson a szerelmesek közti csók. Magyarországon főleg csak az amerikai filmek hatására lehet ismerős a jelenet, amint a megilletődött pár romantikus csókot vált a csokor fagyöngy alatt, mely örök szerelmet ígér számukra. A nők részéről udvariatlanságnak számított visszautasítani, és mennyiben csók nélkül maradtak, úgy esküvőre se igen számíthattak a babona szerint.

3. Az esküvőn elcsattanó csók

Talán a fentiek után már nem annyira meglepő tény, hogy az esküvői csók is a rómaiaktól ered, ott hivatalosan ez pecsételte meg a házasságot, ettől váltak a felek férjjé és feleséggé. Az oka arra is visszavezethető, hogy a régi időkben a nők taníttatása nem volt megszokott, a szegényebb sorsú asszonyok gyakran írni sem tudtak, így a nevük helyett csak egy X-et írtak a házassági papírokra, szándékuk komolyságáról pedig az első hitvesi csókkal tettek bizonyságot. A csók jogilag elfogadott beleegyezésnek számított, az ifjú pár tényleg házastársnak számított a ceremónián váltott csók után.