Mikor bűnbánóan néz rád a kutyád, nem szégyelli magát, egész mást érez

Minden kutyatulajdonos látta már a kedvence pofiján ezt a bűntudatos arckifejezést: mintha valami szörnyű tett nyomná az állat lelkét, amiért most vezekelni szeretne. A szőnyegre pottyantott? Szétmarcangolta a kedvenc párnádat? Esetleg megrágta az iPadedet?

via GIPHY

Mintha valami rosszban sántikálna… Vagy már meg is tette azt, amiről tudja, hogy tilos lett volna neki. Legalábbis mi emberi lények, ehhez a mimikához ilyen bűntudatot társítunk. Biztosan egyedül maradt, unatkozni kezdett, és hát, kicsit elvadult a játék. Most pedig jön a megérdemelt számonkérés a gazdi részéről.

Rossz kutya, szégyelld magad!

már halljuk előre, mi fog lezajlani. Hiábavaló viszont minden, logikusnak tűnő forgatókönyv: a kutya ugyanis ilyenkor valami jóval egyszerűbbet érez, ami még kézenfekvőbb is: félelmet.

come see Wes Anderson’s new film (about dogs) and hear me talk (about dogs) @colonialtheatre March 27!https://t.co/yxQJtEDvYP pic.twitter.com/XuLT8mFPXC

— Alexandra Horowitz (@DogUmwelt) February 28, 2018

Alexandra Horowitz, a kutyák kognitív képességeit vizsgáló szakember, aki a négylábúak lelki világáról könyvet is írt már, egy 2009-es tanulmányában kitért erre:

Tisztázzuk: a kutyák bűnbánó nézése arra a koncepcióra épül csak, ahogyan mi, emberek értelmezzük az állatok viselkedését. Saját szűrőnkön keresztül vetítjük ki rájuk a mi érzéseinket.

Olyasmit tulajdonítunk négylábú pajtásainknak, ami csakis a mi sajátosságunk.

via GIPHY

És ez az elmélet nem csak a szégyenkező arckifejezésre áll.

Ránézek egy kutyára, aki bűnbánó képet vág. Máris arra gondolok, hogy biztosan elkövethetett valamit. Egyszerűen csak így vagyok bedrótozva, embertársaimmal együtt. Erről nem tehetünk!

A látvány egyértelmű: a leszegett fejű eb megpróbál belesimulni a padlóba, és a szeme fehérje is kilátszik, miközben lopva rád pillant. Fülét-farkát behúzza, a szája esetleg tátva marad, vagy a nyelvével a levegőbe nyal.

Amit mi a bűntudat jeleinek vélünk, az valóban az állat félelméről árulkodik. Antropomorf szemléletünk áldozata lett a blöki. Ezt taglalja a hölgy dolgozata is:

Amíg a gazdi nincs a szobában, addig a kutya többféle módon rakoncátlankodhat. Lehetőséget kap ilyenkor az engedetlenségre, mert a gazda nem fogja tudni, mit tett a távollétében.

A vizsgálatok eredményei viszont azt igazolják, hogy a szégyenkező arckifejezéshez társított, eltérő viselkedések között nincs lényeges különbség.

Sőt – olyan helyzetekben láthatóak inkább ezek a viselkedési formák, amikor a gazda leszidja a kutyáját. Észrevehetően hatékonyabb volt a megdorgálás azokban az esetekben, mikor a kutyák engedelmesek voltak, mint amikor szófogadatlanok.

Az esdeklő nézés pontosabb leírását ezek alapján úgy adhatjuk meg, hogy ez egy válasz a tulaj figyelmeztetésére. Hiába tűnik úgy, mintha tisztában lenne azzal az állat, hogy most valami rosszat tett.

Magyarán szólva a tanulmány arra fut ki, hogy a kutyák akkor, félelmükben tesznek így, ha mi úgy tűnünk számukra, hogy fenyíteni fogjuk őket. Inkább, mint hogy önmagukat vétkesnek éreznék.

Egyáltalán tudhatják, mi az a bűn?

Valószínűtlen, hogy ugyanazokban a fogalmakban gondolkodnának, mint mi, emberek. A miénktől nagyon eltérő ugyanis az agyuk szerkezete, de mégis így is elég sok hasonlóságot találunk.

véli Horowitz. Például ilyen a „gondolkodásról való gondolkodás” fontos témaköre, a végrehajtó funkció: a kutyák nem túl valószínű, hogy elmélkednének a korábbi tetteiken, vagy döntik el utólag, hogy akkor helyesen cselekedtek-e.

Született pár tanulmány, amely amellett érvel, hogy néhány állatnak igenis vannak jövőbeni tervei, és emlékeznek a múlt bizonyos eseményeire is. A kutyák esetében ezt még nem sikerült bizonyítani. Ami még nem jelenti azt, hogy ki is zárhatunk minden ilyesmit. Egyszerűen csak nehéz egy olyan környezetet létrehozni, ahol egy ilyen kísérlet lefuthat.

Természetesen a kutyák képesek emlékezni, de úgy töprengeni a múltbeli dolgokon, ahogyan mi szoktunk, az nem valószínű, hogy jellemző volna rájuk.

Nem szavakból állnak az emlékeik. Nem is tudnának beszélni ilyesmiről. Hogy mi járhat a fejükben, amíg ránk várva, a kanapén heverésznek, fogalmunk sincs. Szeretnénk tudni, de egyelőre nem találtuk meg a módját, hogyan derítsük ezt ki.

Ha megvolna a tudományosan megalapozott ismeretünk, mi is zajlik le a kutyák buksijában, akkor már nem vetítenénk ki rájuk az emberi érzéseinket.

via GIPHY

Miután az otthonodba fogadsz egy négylábút, egy hét közös élet után már következtetéseket fogsz levonni a személyiségét illetően, illetve hogy mi az, amit szeret, és mi járhat a fejében. Megpróbálod előre kimatekozni, mi fog történni egy olyan lénnyel, akit még alig ismersz. Óhatatlanul is emberi fogalmakat és magyarázatokat aggatsz majd a blökire.

összegzi a doktornő a Business Insider oldalán.