Kevéssé ismert tény, de John Harvey Kellogg orvos, táplálkozástudományi szakember és egészségügyi aktivista azért találta fel a kukoricapelyhet az 1910-es években, hogy a ropogós reggeli finomság távol tartsa a fiatal férfiak markát saját péniszüktől. Kellogg elismert szakember volt a maga idejében, önkielégítéssel kapcsolatos nézetei azonban leginkább a vallásos babonák világában mozogtak: hívő keresztényként úgy vélte, hogy a maszturbáló férfi nem csupán eltékozolja magját, de akár szív- és érrendszeri betegsége, tüdőbaja és szemének romlása is káros szokásra vezethető vissza.

multiplebirdstrikes (@multiplebirdstrikes) által megosztott bejegyzés, Ápr 17., 2018, időpont: 5:42 (PDT időzóna szerint)

Kellogg járta Amerikát, és előadást tartott az önmegtartóztatás pozitív testi-lelki hatásáról. Az aktív adventista doktor amolyan holisztikus szemléletet honosított meg az orvostudományban: elsőként publikált terjedelmes írásokat arról, hogy a lelki állapot a testi egészségre is hatással van, a testet nem lehet tehát gyógyítani a lélek gyógyítása nélkül. Szentül hitte, hogy ha a férfiak többé nem nyúlnak saját nemi szervükhöz, és legfeljebb gyermeknemzés céljából, a házasság szentségének keretében élveznek el, az erkölcsök helyreállnak, a bűnözés megszűnik, a gazdaság fellendül és az emberek egészségesebbek, kiegyensúlyozottabbak lesznek. A kukoricapehely ebben pedig csak segíthet, hiszen elvonja a figyelmet a Sátánhoz köthető reggeli erekcióról.

Marco Vogel (@vogel_marco) által megosztott bejegyzés, Ápr 12., 2018, időpont: 11:56 (PDT időzóna szerint)

Most mondhatnánk, hogy ez kissé bizarr, de a férfi „erényövek” – antimaszturbációs eszközök – az 1830-as és 1930-as (!!!) évek között igen népszerűek voltak, hiszen Kellogg nézőpontja teljesen általánosnak számított. A Science Museum fém péniszvédője úgy néz ki, mint egy durva BDSM-kellék, fétisparty-k furcsa kiegészítője. Ehhez képest tényleg voltak olyan apák és anyák, akik ezt az eszközt vették meg fiuk moráljának – és egészségének – védelmében. Az eszköz használata igen egyszerű volt: este, mikor a kamaszfiú egyedül maradt a szobájában, az apa rácsatolta az antimaszturbációs eszközt, majd reggel, a közös reggeli – lehetőleg kukoricapehely – előtt leoldotta azt. A fiú így vizelni ugyan képes volt, de álló helyzetbe hozni, netán megérinteni péniszét nem tudta.

„Ez akkoriban nem kínzásnak számított, hanem segítségnek. Voltak fiatal fiúk, akik még maguk is hálásak voltak azért, hogy szüleik és feljebbvalóik a helyes úton tartották őket – lehetővé téve, hogy tiszta lelkiismerettel állhassanak teremtőjük elé földi pályafutásuk végén”

– olvashatjuk a múzeum honlapján. A férfi erényövekhez igen gyakran részletes használati utasítást is kapott a megrendelő, a fizikai teendők mellett pedig imákkal és szentelt vízzel is felszerelték őket a gyártók. Ez amolyan mentálhigiénés gyakorlat volt, ami az örök kárhozat lángjától mentette meg a tévelygőket, és egészségüket is garantálta.

@schwinkanator által megosztott bejegyzés, Jan 17., 2018, időpont: 4:39 (PST időzóna szerint)

Nem csoda, hogy az 1910-es években az egyébként szintén művelt orvos, Csáth Géza teljes lelki nyugalommal írta le naplójában, hogy hőn szeretett menyasszonya, Olga könnyebben megbocsát neki, ha „cselédlányokat kap le a tíz körmükről” távollétében, mintha „a rút onániához” folyamodna…

Nyitókép: pixabay.com