Érdekes
Csirkepelenka anyám tyúkjára: egy új, virágzó iparág, ami bőven hoz a konyhára
A többségünk valószínűleg nem gondol arra, hogy csirkepelenkára bizony komoly igény mutatkozik Amerika minden államában, pedig valószínűleg nem csak ott. De mi is ez az egész? Az Outline magazin remek riportban mutatja be a jelenséget, most abból szemezgetünk.
Julie Baker nagyjából tíz évvel ezelőtt látott egy YouTube-videót, amin egy csirke valami kötényszerű izét viselt, ami hátul felfogta mindazt, amit pottyantott. Tudniillik egy átlagos udvartáji baromfi kb. napi tizenkétszer végzi dolgát, és a csirke esetében nincs különbség a széklet és a vizelet között, egyszerre ürül minden.
De miért is van szükség pelenkára „anyám tyúkjának”? No, Julie Baker azért érezte fontosnak, hogy belevágjon a bizniszbe, mert kislánya rendszeresen behurcolta kedvenc csirkéjét, Abigailt az udvarról, és bizony ez minden egyes alkalommal kisebb baleseteket hozott magával. Persze, az sem volt jobb, amikor kisbaba játszott a kertben, és időről időre odamászott a ridegen tartott csirkék ürülékéhez, és a szájhoz emelte az első kezébe eső darabot.
Baker először saját maga és barátai számára termelt a Pampered Poultry-biznisszel, aztán lassanként híre ment vállalkozásának, és már nincs az USA-nak olyan állama, ahova ne szállítana 18-20 dolláros csirkepelenkáiból. Kiderült ugyanis, hogy újgazdagéknál bizarr trend dívik: több százezerre rúg azok száma, akik kimondottan háziállatként tartanak csirkét, és egy részük bizony döbbenetes luxusban. Az USA legnagyobb városaiban, pl. New Yorkban, Denverben és Los Angelesben egy százalék tart baromfit, amire megint csak nem gondolna az ember.
San Francisco leggazdagabb régióiban a csirke konkrétan státuszszimbólum. A Washinton Post cikke szerint léteznek ún. csirke-suttogók, akik óránként 225 dollárért foglalkoznak a szendvicstöltelék lelkével. A írás szerint vannak olyan elrugaszkodott arcok, akik külön séfet is foglalkoztatnak a madár számára, és külön biztonságtechnikai cég foglalkozik a házi kedvenc nyugalmával.
„Brutálisan sokat költünk a csirkére, ez egy drága állat, és mi a legjobbat akarjuk neki”
– mondja Amina Azhar-Graham, egy büszke csirketulajdonos a Washington Post cikkében.
Érthető tehát, hogy ezt a komoly piacot nem Julie Baker szolgálja ki egyedül. A connecticuti Traci Torres, a My Pet Chicken tulajdonosa szintén luxus-csirkepelusokat gyárt. Kétféle típus dívik: az egyikben cserélhető papírbetét van, a másikban strapabíró, mosható velúranyag – utóbbi viszont akár hónapokig bírja, nem ritkán tovább, mint maga a csirke. Torresnek nincs oka panaszra: üzlete virágzik, és egyre több megrendelést kap az ország különböző területeiről. Míg Baker biznisze 18 dolláros sima pelusokat gyárt, Torresnél csirkére szabott, egyéni, 30 dolláros prototípusokat is lehet rendelni.
Az új terület, amelybe mindkét üzletasszony nemrég lépett be, a különleges csirkehálóingek piaca: jelenleg Bakernél azonban ez csupán a biznisz 10 százalékát teszi ki, az igazi slágertermék – immár 10 év után – még mindig a csirkepelenka. Van azonban fantázia ebben az irányban is: a Drinking with Chickens című, jól öltözött csirkéket bemutató oldalnak 47 ezer követője van, és létezik még jó pár trendérzékeny, ruhatudatos vén tyúk az Egyesült Államokban, akik örömmel mélyen a zsebükbe nyúlnak majd egy új rózsaszín csirke-tütüért…
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
