Minden szülő rémálma: összecserélték a babákat a kórházban

Amikor Mercedes a szülés másnapján újra találkozott kisfiával, furcsa érzése támadt. Előző nap, amikor közvetlenül a szülés után a mellére tették a kicsit, el volt ájulva, hogy a gyerek egy az egyben a férjére hasonlít, most azonban nem így tűnt a dolog: ez a baba valahogy más volt. Mikor aztán ezt szóvá tette, a nővérek lehurrogták: ugyan már, a gyógyszerek bódították csak el, még szép, hogy ez a baba az övé.

A pár szeretettel gondozta a kisfiút dallasi otthonukban, mindent megadtak neki, amit csak lehetett. Rich nem gyanakodott – bár utólag már nem érti, ez hogy lehetséges, – Mercedes viszont nem tudott szabadulni a gondolattól: ez a baba talán nem az övé. Reménykedett, hogy a DNS-teszt megnyugtató eredményt hoz, de a sokk csak ezután következett: kiderült, hogy 0,0 százalék, hogy köze van a kicsihez genetikai értelemben.

Mercedesben két szörnyű gondolat dolgozott egyszerre: „vajon hol van az én gyerekem?” és „mi lesz ezzel a kisbabával, akit annyira szeretek?”. Hetekig keresték a pár vér szerinti kisfiát, mikor megkapták a hírt, hogy a gyerek megvan, épségben, egészségben. Nem maradt más hátra, minthogy végre „visszacseréljék” az ekkor már három hónapos csöppségeket.

„Egyrészről elképesztően boldog voltam, hogy végre magamhoz ölelhetem a kisbabámat, aki tényleg egy az egyben a férjem arcvonásait és alkatát örökölte. Másrészt hirtelen vágott belém a felismerés: de hiszen akkor a babát, akit eddig szerettem, öleltem, altattam, szoptattam, mosdattam, vissza kell adnom… mi lesz most?”

– emlékszik Mercedes ezekre az időkre a BBC News dokumentumfilmjében.

Sok idejük nem volt lamentálni, röviddel azután, hogy végre magukhoz ölelhették vér szerinti gyermeküket, a másik babától is el kellett búcsúzniuk. Mercedes könnyes tekintettel emlékszik a nehéz pillanatra, ami egész életét megváltoztatta. Rich hangsúlyozza, hogy ez a kórházi tévedés érzelmileg és anyagilag is sokat kivett belőlük, ugyanakkor a legfontosabb, hogy végre megvan a kisfiuk… és „a másik baba” életének folyását is követik, hiszen a történtek után nincs mit tenni: ő is örökre életük része…

Szerencsére mindkét gyerek jól vette a kanyart és gond nélkül alkalmazkodott új környezetéhez és szüleihez: szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindkét család szeretettel gondozta és óvta őket.