Veszélyben a kardszárnyú delfinek, a felük kipusztulhat egy vegyi szennyezés miatt

A kardszárnyú delfinek (orkák), akiket közkeletűen gyilkos bálnáknak is hívunk, elég nagy bajban vannak. A Nagy-Britannia, a Gibraltári-szoros, Brazília, Japán és Kalifornia környékén élő populációk konkrétan életveszélybe kerültek egy kémiai vegyület, a PCB miatt, ami különféle ipari termékekben található meg, a szervezetbe, így az orkákéba is, pedig szennyezett folyadékkal, táplálékkal vagy levegővel kerül. Arra már régen rájött az emberiség, hogy a PCB súlyosan mérgező, ezért tiltólistára is került, csakhogy időközben nagyon sok került a környezetbe, aminek jelentős része szépen lassan az óceánokba és tengerekbe szivárgott. Az orkák táplálkozásuk során jutnak PCB-hez, ami egyfelől rombolja az immunrendszerüket, másfelől a nőstények petefészkét károsítja olyan mértékben, hogy egy idő után nem lesznek képesek kihordani egy újszülöttet.

A Science magazinban most megjelent tanulmány ezt a problémát járja körbe. A cikk megállapításai kimondottan pesszimisták. A kutatók szerint még a mi életünkben eljöhet az a pillanat, amikor kimondhatjuk: drasztikusan csökkent az orkák száma. Ahol a víz tiszta, mint a sarkvidékek környékén, ott az orka populációk is háborítatlanul élnek és szaporodnak, ellentétben a szennyezett vizekkel, például a skót partokkal, ahol már csak pár példány él belőlük, szaporulat pedig 20 éve nem volt.

Az orkáknál aránylag hosszú ideig tart, mire szexuálisan éretté válnak, de ez nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve egymás után gyártják az utódokat, mindössze pár évente születik egy-egy borjú. Ezért minden környezeti hatásra nagyon érzékenyen reagálnak. És itt még nincs vége: az orkák szervezete zsírban gazdag, a PCB pedig zsírban oldódó vegyület, így megtelepszik bennük. A nőstények teje ettől fertőzött lesz, ami a táplálás során az utódaik szervezetét is megfertőzi.

A tanulmány szerzői gyors cselekvést szorgalmaznak, és van ahol ez már megoldott, például az Egyesült Államokban, ahol a PCB-szennyezettség az óceánban le is csökkent. Európában viszont nincs így, itt még a tárolás kérdése sincs megoldva, ezért a káros anyag elég könnyen a földbe szivárog, majd onnan az óceánokba és a tengerekbe. És ha oda bejutott, akkor már nem nagyon lehet vele mit kezdeni.