Emberek, akik nem éreznek fájdalmat, mégis pokolian szenvednek

Az érintettek nem éreznek sem hideget, sem meleget, sem szúrást, sem égést, ami folyamatosan veszélybe sodorja őket, hiszen a fájdalom biológiai értelemben elengedhetetlen fontos jelzőrendszere szervezetünknek.

Gyakori, hogy a CIP-pel (congenital insensitivity to pain, a fájdalommal szembeni veleszületett érzéketlenség) élő kisbabák olyan súlyos károkat tesznek magukban másfél éves korukig, ami egész életükre elkíséri őket. A 60 Minutes Australia dokumentumfilmjében az egyik kis betegnek el kellett távolítani a fogait, mert szinte semmi sem maradt a nyelvéből, és az egész testén el-elfertőződő harapásnyomok éktelenkedtek. Van olyan baba, aki éjjel, amikor a szülei alszanak, kivájja a saját szemét játékból, és nem érez semmit, ezért a kicsiket alváshoz le kell kötözni.

Felnőttkorban sem sokkal egyszerűbb a helyzet. Bár az idősebb gyerek vagy a felnőtt szándékosan nem tesz kárt magában, az apró, de akár halálos balesetek elkerülhetetlenek. Nem érzi, ha ráesik valami, ha megég, ha végzetes betegség tünete jelentkezik – csak akkor, amikor esetleg már túl késő.

„Ez az állapot nem áldás, hanem átok, és bármire képesek lennénk, hogy érezzünk fájdalmat”

– mondja az egyik érintett a kisfilmben.