Mi történik azzal, aki Észak-Koreába emigrál?

Yeonmi Park disszidens elmagyarázza

A valóságban még soha senki nem „szökött” Észak-Koreába, de még az átmenetileg ott dolgozó külföldiek száma is csupán néhány tucatra rúg. Yeonmi szerint az amerikai vagy európai disszidenst biztosan nagy szeretettel fogadnák, és rengeteg tévéműsorban szerepelne, amelyekben a rezsimet élteti. Jó eséllyel kapna ingyen lakhatást, és sokáig járna neki a havi ételadag is, amelyet ma már a született észak-koreaiak közül csak a kiváltságosoknak kapnak. Amikor azonban a publicitásnak vége volna, ezek a privilégiumok is megszűnnének.

Tételezzük fel, hogy a bevándorlónak sok pénze van, nem szorul állami lakhatásra vagy étkezésre. Nos, a vagyona 80-90 százaléka állami tulajdonba szállna, hiszen errefelé nem divat a saját cég vagy egyéni vállalkozás, az államosítás viszont annál inkább. Saját tulajdonú autója nem lehetne, de minek is, amikor a bejegyzett lakcím városának elhagyásához is hatósági engedély kell, szabad mozgás nem létezik. Sőt, a delikvens még azt sem döntheti el szabadon, milyen frizurát hordjon.

Randi-appok nincsenek, de az is fölösleges Yeonmi szerint, mert a szigorú osztályrendszer fényében úgyis a rezsim dönt arról helyi szinten, ki kivel házasodhat: ez egy külföldi számára viszonylag szűk kör. Az ember bármikor számíthat arra, hogy kényszermunkára viszik vagy hazaárulásért kivégzik a családja szeme láttára, de aki menni akar, annak a disszidens azt ajánlja, Kínából érdemes bejutni, az Air Koryo gépével, vagy egyenesen a határátkelőnél, gyalog. Kijutni meg? Ó, hát az már nem fog menni, úgyhogy alaposan át kell gondolni az ilyesfajta döntéseket…