„A család már nem áll olyan kapcsolatban” – A magányt már kisgyermekek is érzik az online lét miatt

Egyre gyakrabban fordul elő kisebb gyermekek körében a magány.

Emberként természetesnek vesszük, hogy az életünk egy-egy szakaszában magányosak vagyunk, ám fontos megjegyezni: az elszigeteltségre és a magányra általában felnőttek vagy tizenévesek mentális egészségügyi problémájaként gondolunk, s azt semmiképpen sem hozzuk összefüggésbe kisgyermekekkel.

Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy a kisgyermekre is egyre jellemzőbb a magány.

Egy új, országosan reprezentatív felmérés, amely 1000 lány részvételével készült az USA Cserkészlánya (GSUSA) megbízásából, szembetűnő bizonyítékot kínál erre – tudatta a mashable.com.

A felmérésben a legfiatalabb, 5-7 éves lányok közel kétharmada számolt be magányosság érzéséről. Ez az arány az életkorral emelkedett – a 11 és 13 év közötti lányok közel háromnegyede érezte ugyanezt.

Míg a felmérés nem vizsgálta a lányok magányához hozzájáruló tényezőket, a szakértők szerint a szülői elszigeteltség és a háztartásban eltöltött képernyőidő valószínűleg kulcsszerepet játszik ebben.

Általánosságban elmondható, hogy a társadalmi kapcsolatok hanyatlóban vannak.

Erről az Egyesült Államok U.S. Surgeon General’s 2023-as jelentése írt, mely a magányról és az elszigeteltségről szól. A közösségi hálózatok egyre szűkülnek, a közösségi szervezetekben való részvétel is csökken.

„Fel kell ismernünk, hogy ez azt tükrözi, ami a felnőttekkel történik” – hangsúlyozta dr. Christine Crawford, a National Alliance on Mental Illness (NAMI) orvos igazgatója a felmérés eredményei kapcsán.

Crawford-ot egyébként nem igazán lepték meg az eredmények. Mint mondta, amikor a szülők és a gondozók nem kapcsolódnak egy közösséghez vagy hálózathoz, gyermekeik hasonlóan gyakran nem rendelkeznek ilyen lehetőségekkel.

Megjegyezte: a felnőttek több okból is magányosak, többek között azért, mert több időt töltenek a képernyő előtt, mint személyes kapcsolatok ápolásával.

A felmérés úgy történt, hogy e-mailben keresték meg a gyermekek szüleit és kérték, hogy 2024 márciusában töltsék ki a kérdőívet. Azok a szülők, akiknek gyermekei még nem voltak elég idősek az olvasáshoz, elmondták nekik a kérdéseket és ennek alapján töltötték ki a válaszokat.

Sarah Keating, a GSUSA alelnöke a Mashable-nek azt mondta, a szervezetük azután kérdezte meg a 11-13 éves lányokat a témában, hogy az elmúlt években a csapat tagjaitól azt hallották: legfőbb gondjuk a mentális egészség.

A felmérés kimutatta, hogy ahogy a magány az életkorral nőtt – és a lányok önbizalma is csökkent. A 11-13 éves lányok mindössze 73 százaléka hitt abban, hogy képes „megküzdeni a kihívásokkal”, szemben az 5 és 7 év közötti lányok 86 százalékával.

Keating szerint a legfiatalabb lányok magány-érzése összefügghet azzal, hogy ők és családjuk mennyi időt tölt a képernyők előtt.

A Pew Research ugyancsak márciusban közzétett jelentése a tinik és a szülők képernyő előtt töltött idejével kapcsolatban felfedezte, hogy a tinik közel fele azt mondta: szülei figyelmét „legalábbis néha” elvonja a telefonjuk beszélgetés közben. A tinédzserek nagyjából ugyanekkora százaléka mondta azt, hogy „majdnem folyamatosan” online.

Míg a Pew-jelentés nem foglalkozott a fiatalabb gyerekekkel, az Egyesült Királyság Ofcom kommunikációs szabályozó hatósága által gyűjtött adatok szerint az 5-7 éves gyerekek egyre gyakrabban vannak szintén online. Háromnegyedük táblagépet használ, közel egynegyedük pedig okostelefont.

„Mindenki a saját szobájában van és a saját dolgát végzi – mondta dr. Whitney Raglin Bignall, a The Kids Mental Health Foundation klinikai igazgatója, aki nem vett részt a felmérésben. – Sok szempontból a család manapság nem olyan kapcsolatban áll egymással, mint egykor – a figyelemelterelés miatt.”

Hogyan vehető észre, ha magányos egy kisgyermek?

Bár a magány normális érzelem, túl sok belőle káros lehet – jelentette ki Raglin Bignall. Az elszigeteltség a szorongás, a depresszió és az öngyilkossági gondolatok vagy viselkedés kockázati tényezője.

Kereshetik a szülők a magány jeleit, de ezeket nehéz felfedezni kisgyermekeknél, akik esetleg nem tudják kifejezni, hogy egyedül érzik magukat, vagy elégedettnek tűnhetnek, ha valamilyen tevékenységgel vannak elfoglalva.

Általában fontos, hogy a szülők megtanítsák gyermekeiket az érzésekre és arra, hogyan osszák meg azokat rendszeres gyakorlatként – ne csak akkor, ha azt gyanítják, hogy valami nincs rendben.

Crawford, a NAMI munkatársa azt javasolja a szülőknek: figyeljék a gyermekük napi működésében bekövetkezett változásokat.

Ha általában vidámak és elkötelezettek, de gyakran unatkoznak, visszahúzódnak, vagy nem hajlandók részt venni az iskolában vagy a társasági tevékenységekben, ez egy olyan jel, amelyet a szülőknek nem szabad figyelmen kívül hagyniuk. Ahogyan azt sem, ha az alvás, az étvágy, az energiaszint és a tanulmányi teljesítményben változás következik be.

Ha egy gyermek nehezen tudja közölni érzéseit, dühössé, ingerlékennyé válhat és hajlamos az összeomlásra. Crawford szerint ez egy módja annak, hogy a fiatalok tudassák szorongásaikat, különösen akkor, ha egyébként nem jellemző rájuk a hisztéria.

Azokat a gyerekeket, akik arról beszélnek, terhet jelentenek másoknak, vagy úgy érzik, senki sem törődik velük vagy nem akarnak élni, azonnal fel kell keresnie egy megbízható egészségügyi szolgáltatónak, mivel előfordulhat, hogy öngyilkosság fordul meg a fejükben.

Crawford azt is kéri a szülőktől: ha aggódnak amiatt, hogy gyermekük magányos, ne gondolják azonnal, hogy így van – lehet, hogy éppen valamilyen más kihívással néz szembe.

Azt javasolja, kapcsolódjanak gyermekükkel, beszéljenek vele ítélet nélkül és kíváncsian arról, amit megfigyeltek, beleértve a gyakori sírást, a játszótér látogatásával kapcsolatos tétovázást vagy a barátoktól való nagyobb távolságtartást.

Amikor egy gyermek valóban magányosnak érzi magát és ezt jelzi, a szülőknek először meg kell kérdezniük, mi segítene abban, hogy jobban összekapcsolódjanak. Lehetnek egyszerű válaszaik, például sétálni a szüleikkel vagy meglátogatni egy rokon házát.

A szülők olyan dolgokat is javasolhatnak, amelyek segítségével kevésbé érzik magukat egyedül, hogy modellezzék gyermekük megküzdési készségeit.

A GSUSA-felmérés azt mutatta, hogy a legtöbb lány – minden korosztályból – szívesebben lenne kreatív, kimenne a szabadba játszani vagy a családjával töltene időt a képernyő előtt.

Azok a szülők, akikben tudatosul, hogy gyermekük magányos, kezdhetnek azzal, hogy felülvizsgálják a képernyő előtt töltött időt a gyermek és a család tekintetében egyaránt, keresve a lehetőséget, hogy inkább a személyes élményeket részesítsék előnyben.

A szülőknek azt is figyelembe kell venniük, hogy a tevékenységek, amelyekben gyermekeik részt vesznek, a társadalmi kapcsolatokra vagy teljesítményre irányulnak-e. Gondoljunk például egy ifjúsági futballcsapatra, amely a technikai készségekre összpontosít, ahelyett, hogy a gyermek megtanulná, hogyan kell csapatként működni és kommunikálni másokkal.

Egy magát magányosnak érző gyermek számára az egyéni élmény köré épülő csapat is elszigeteltséget jelent, még más gyerekek jelenléte ellenére is.

Raglin Bignall azt javasolja, osszák meg a szülők gyermekükkel, hogyan néz ki az egészséges barátság, és beszéljenek vele azokról a társadalmi kihívásokról, amelyeket az iskolában vagy a játszótéren tapasztalhat.

Érdemes tanácsokat, cikkeket olvasni arról, hogyan segíthetünk a lurkónak barátokat szerezni és segítsünk azoknak a gyerekeknek, akik úgy érzik, nem tudnak beilleszkedni.

A felmérés eredményei remélhetőleg emlékeztetik az embereket arra, hogy a kisgyermekeket mélyen érintheti a krónikus magány, illetve, hogy a szülők proaktívak lehetnek annak megelőzésében.

„Az embereknek össze kell tartozniuk, be kell illeszkednünk és kapcsolatba kell lépnünk másokkal” – mondta Raglin Bignall.

(Via)