Így mondják meg a társkereső algoritmusok, hogy kit szeressünk – sokszor igazságtalanok

Bizonyára sokan találkoznak nap mint nap azzal a jelenséggel, hogy a társkereső alkalmazásokban algoritmusok dolgoznak: irányítják, kik jelenjenek meg a felhasználóknak.

„A technológia sok tekintetben megváltoztatta az életünket, sőt, szerelmi életünket is, hiszen új számszerűsítési gyakorlatokat, meghatározásokat vezetett be, amelyek azelőtt nem voltak”

– mondta el dr. Jessica Pidoux, a svájci Neuchatel Egyetem szociológusa.

Mint mondta, korábban az volt jellemző, hogy barátaink mutattak be valakinek, házasságközvetítő ügynökségek segítettek párt találni vagy szórakozóhelyeken, bárokban ismerkedtünk.

Manapság azonban a képernyőn csúsztatással választunk, megtanultunk minősítésképpen csillagokat adni. Nagyon specifikus módon fejezzük ki, kik vagyunk, mit szeretünk, így a számítógépes program meg tudja azt érteni – tudatta a dw.com.

Olvasd el ezt is: Fogadd meg ezeket a tippeket és tarolj a randi appokon!

Az algoritmusok diktálják, melyik felhasználó ajánlott egy másiknak – a cél, hogy legyen „match”, azaz meglegyen a szimpátia, s remélhetőleg randevút is szervezzen egymással a két fél.

A megfelelő emberek kiválasztásához az algoritmus a felhasználók viselkedéséből tanul.

Tegyük fel, hogy Hanna partnert keres. Ha ad Aakash-nak egy „like”-ot („tetszik”), az algoritmus más embereket is beszkennel, akiket ő belájkolt vagy  akik őt belájkolták. A következtetés ugyanis az: azoknak a férfiaknak, akik szeretik az ilyen nőket, valószínűleg Hanna is szimpatikus lesz. Ezért az algoritmus őket is beajánlja a lánynak.

A randi alkalmazások algoritmusai a felhasználók korábbi döntéseire alapozzák az ajánlásokat.

Feltételezzük, hogy sokan adnak like-ot Aakash-nak, de csak néhányan Duc-nak. Ha adunk egy like-ot Aakash-nak, az algoritmus azt szűri le, hogy mi, ahogyan előttünk már sokan, el fogjuk utasítani Duc-ot.

Vagyis, Duc még csak ajánlásként sem bukkan fel a képernyőn és nem kap Like-okat.

„Minél népszerűbb egy profil, annál többet ajánlja az algoritmus másoknak, míg a kevésbé népszerűbbek könnyen láthatatlanok maradhatnak”

– mondta a szociológus.

A felhasználók körében végzett felmérés alapján az OKCupid randi alkalmazások mögött álló céget egyértelműen rassziszta elfogultság jellemezte, különösen a feketebőrű nőkkel és férfiakkal, valamint az ázsiai férfiakkal szemben. Ezek a csoportok gyakran kaptak alacsonyabb minősítést másoknál.

„A rendszer úgy van tervezve, hogy alapvetően a többség preferenciáit részesítse előnyben”

– mondta dr. Jessica Pidoux.

Mint mondta, tegyük fel, hogy a Tinderen sok az olyan ember, aki fehérbőrű. Nekik általánosságban specifikus preferencia-mintáik lesznek, amely egyben diszkrimináció forrása is, mivel a Tinder a preferenciák átlagát számítja.

Olvasd el ezt is: Ezzel a 8 tippel biztosan hódíthatsz az első randin

Ha az emberek többsége fehérbőrű, akkor lényegében diszkriminációs mintát kreálnak a nem fehérbőrűekkel szemben. Amennyiben ezek a fehérbőrű emberek heteroszexuálisak, akkor az LMBTQIA-közösség tagjai lesznek diszkriminálva. Ez tehát csökkenti a sokszínűséget.

A rasszista előítéletek be vannak ágyazva a hírfolyamainkba, s újrateremthetjük azt tudattalanul is – csupán a csúsztatgatással, amit a képernyőn végzünk.

Ha át szeretnénk törni a ezen a nem túl előnyös osztályozáson, a megfelelő partner megtalálása pénz kérdése lehet: egyes funkciókért fizetni kell. A Tindernek például egy tipikus jellemzője a Boost funkció. Vagyis, ha fizetünk, akkor a keresési listák élére kerülünk – magyarázta a rendszer működését a szociológus.

(Via)