Ilyen könnyen talál meg a világ leghalálosabb szúnyogfaja

Rossz hír: a világ egyik leghalálosabb szúnyogfaja könnyen megtalálja áldozatait, ugyanis a vérszívó a testhőt használja „iránytűnek”.

Egyes szúnyogoknak egyébként sincs jó hírük, az Aedes aegypti faj terjeszti például a vírusokat, amelyek évente milliónyi dengue-lázat, sárgalázat és Zika-fertőzést okoznak az embereknél.

Egy másik, az Anopheles gambiae a maláriát kiváltó parazitát terjeszti, amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint évente több mint 400 ezer emberéletet követel.

Míg a hím szúnyogok nektárral táplálkoznak, a nőstényeknek vérre van szükségük a tojásaik fejlődéséhez. A rovarok látása köztudottan rossz – de akkor hogyan találhatnak rá az emberre?

Testhő alapján talál az emberre a világ leghalálosabb szúnyogfaja

A Nature szakfolyóiratban megjelent tanulmány most rávilágított: az infravörös érzékelésnek nevezett folyamaton keresztül ezek a szúnyogok érzékelik a testhőt.

A Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem kutatói megvizsgálták az Aedes aegypti-t – azt a fajt, amely a legsikeresebb az „áldozatkeresésben”.

A rovarok többféle jelzést használnak, beleértve a kilélegzett leheletből származó szén-dioxidot és az ember testének nedvességtartalmát. Ezek azonban illékonyabbak, mint a hőérzékelés, mivel egy különösen erős széllökés megszüntetheti azokat.

A legjobb eredményt a szúnyogok akkor érik el, ha egyesítik az „arzenáljukban lévő összes fegyvert” – mutattak rá a kutatók.

A szakemberek szerint az emberi bőr hőmérséklete körüli infravörös sugárzás kétszeresére növeli a szúnyogok gazdakeresési viselkedését, amennyiben CO2-val és emberi illattal kombinálják azt.

A leghalálosabb szúnyogfaj mindössze 10 cm-es távolságból érzékeli a testünkből felszálló hőt és közvetlenül érzékeli bőrünk hőmérsékletét leszálláskor.

A hőenergia azonban infravörös elektromágneses hullámokká alakulva még nagyobb távolságokat is megtehet.

A tudósok kíváncsiak voltak, hogy a szúnyogok képesek-e észlelni ezeket, a gödörviperákhoz hasonlóan.

A kutatók a nőstény szúnyogokat ketrecbe helyezték, majd két zónában mérték gazdakereső aktivitásukat. Mindegyik zóna ugyanolyan koncentrációban volt kitéve az emberi szagoknak és a CO2-nak, mint amit mi, emberek kilélegzünk, ugyanakkor csak egy volt kitéve a bőrhőmérsékletű forrásból származó infravörös hullámoknak is.

A tudósok megszámolták, hány szúnyog kezdett el vénát keresni.

Kiderült, hogy a hőmérsékleti forrásból származó termikus infravörös hozzáadása megduplázta a gazdakeresési aktivitást – a szúnyogok pedig akár 0,70 méter (azaz 76 centiméter) távolságból is hatékonyak voltak.

Mint azt Craig Montell, a tanulmány társszerzője kifejtette, „egyetlen jelzés önmagában nem serkenti a gazdakeresési tevékenységet.”

Az infravörös hullámoknak inkább csak akkor van jelentős hatása, ha más jelekkel, például megnövekedett CO2-szinttel és testszaggal kombinálják azokat.

A kutatók igyekeztek meghatározni a hőérzékelés mögötti mechanizmust is

A szúnyogantennák hegyén idegsejtek találhatók, amelyek érzékelik a meleget. A korábbi tanulmányok mindegyik antenna végén egy hőmérséklet-érzékeny fehérjét azonosítottak, a TRPA1-et.

A Kaliforniai Egyetem csapata megállapította, hogy a fehérjét kódoló, funkcionális trpA1 gén nélküli állatok nem képesek felvenni az infravörös hullámokat.

Gyanították viszont, hogy a TRPA1 fehérje nem magyarázza meg teljesen, hogyan érzékelik a szúnyogok az infravörös sugárzást ilyen nagy távolságból.

Egy korábbi tanulmány olyan rodopszin fehérjéket azonosított gyümölcslegyekben, amelyek érzékenyek a végtelenül csekély hőmérséklet-emelkedésre. További vizsgálatok során a kutatók felfedezték azt is, hogy a szúnyogokban található 10 rodopszin közül kettő ugyanazokban az antennális neuronokban expresszálódik, mint a TRPA1.

A TRPA1 eltávolítása megszüntette a szúnyog infravörös érzékenységét – de a rodopszinok, az Op1 vagy az Op2 problémáinak nem volt hatása. Még a két rodopszin kiütése sem szüntette meg teljesen a rovarok infravörös érzékenységét, bár gyengítette a gazdataláló képességet.

A kutatók eredményei arra utalnak, hogy a termikus infravörös közelebbről közvetlenül aktiválja a TRPA1-et. Eközben az Op1 és Op2 alacsonyabb szinteken is aktiválódhat és beindíthat egy láncreakciót, amely kiváltja a TRPA1-et.

Amellett, hogy többet tudtak meg a szúnyogról, a tudósok figyelembe vették a valós világban jelentkező következményeket is.

„Apró méretük ellenére a szúnyogok több emberhalálért felelősek, mint bármely más állat” – mondta Nicolas DeBeaubien, a tanulmány társszerzője.

„Kutatásunk javítja annak megértését, hogyan célozzák meg a szúnyogok az embereket és új lehetőségeket kínál az általuk terjesztett betegségek terjedésének szabályozására” – tette hozzá.

Mindezek megértése már csak azért is döntő fontosságú, mert az Aedes aegypti szúnyogfaj ma már kiterjed olyan országokra is, ahol korábban sosem találkoztak vele.

Ideje máshogy öltözni a szúnyogok elleni védekezésért?

Az eredmények okán a kutatók egy praktikus megoldást is javasolnak: hasznos a bő szabású ruházat, amely különösen jó a szúnyogcsípés megelőzésében.

A bő nadrágok és ujjak mindenekelőtt megakadályozzák, hogy a szúnyog rátapadjon a bőrünkre. Egyben azt is lehetővé teszik azonban, hogy az infravörös hullámok szétoszoljanak a bőrünk és a ruházat között, így szinte észrevehetetlenné válhatunk a szúnyogok számára.

Olvass még több érdekes cikket Egészség rovatunkban!

(Via)