Ősi oázisváros nyomaira bukkantak Szaúd-Arábiában: négyezer éves település kerámiákkal és drágakövekkel

Guillaume Charloux francia régész és szaúdi kutatótársai a Khaybar oázis közelében tárták fel ezt az ősi oázisvárost, amelyet becslések szerint 2400 BCE körül építettek, és nagyjából 1300 BCE-ig maradt lakott. A település szerkezete és a körülötte húzódó, 14,5 kilométer hosszú fal jelzi, hogy az itt élők jóval szervezettebbek voltak, mint a hagyományosan nomád közösségek.

A város felépítése

Az alaposan megtervezett ősi oázisváros központjában egy adminisztratív terület és egy lakónegyed található. Ezt összekötött utcák és védett kertek öveznek. Emellett a településen egy nekropolisz is helyet kapott, amely kör alakú, lépcsős toronysírokat és különféle tárgyakat tartalmazott. Például tőröket, baltákat, kerámiadarabokat és drágakövekből – például achátból – készült gyűrűket. A leletek alapján a kutatók úgy vélik, hogy ezek a tárgyak az ékszerkészítés fontos szerepét jelzik ebben az ősi oázisvárosban.

A Khaybar oázis különösen termékeny földdel rendelkezik, még akkor is, ha a sivatag közepén fekszik, így al-Natah jelentős mezőgazdasági központ is lehetett. Bár eddig csak kisebb mennyiségű gabonaszemet találtak, a kutatók feltételezik, hogy ez az ősi oázisváros jelentős szerepet játszott a térség agrártermelésében. Sőt, talán a helyi kereskedelmi hálózatok kiépítésében is.

Charloux elmondta, hogy ez a lassú urbanizáció olyan kereskedelmi hálózatok létrejöttét is támogathatta, amelyek összekötötték a helyi közösségeket. Januárban hasonló időszakból származó erődítményeket tártak fel a közeli Tayma oázisnál, ami tovább bővíti az ősi oázisvárosok történetével kapcsolatos ismereteket.

Az al-Natah települést 1500–1300 BCE körül elhagyták, de ennek pontos okát a kutatók egyelőre nem tudják. „Ez egy izgalmas kérdés, amelyre még keresnünk kell a választ” – tette hozzá Charloux, aki elmondta, hogy számos további kutatás vár rájuk az ősi oázisváros titkainak feltárásában.

Tetszett? Akkor olvasd el ezt is!

(via)