Meglepő, hány éves kor körüli lehet az első gyerekkori emlékünk – Ezért felejtünk

Sokáig úgy gondolták, hogy a kisgyermekkori felejtés oka az, hogy a csecsemők agya egyszerűen nem áll készen az emlékek tárolására. De az 1980-as évek kutatásai megdöntötték ezt az elméletet, miszerint teljesen természetes a gyerekkori emlékek törlése. A tudósok bebizonyították, hogy már a kétéves gyerekek is képesek hosszú távú emlékeket alkotni és visszaidézni.

Cristina Alberini, a New York-i Egyetem idegtudományi professzora szerint a jelenség mögött az agy fejlődése áll.

„Hogyan lehet az, hogy ezek a tapasztalatok örökre befolyásolják az életünket, ha elfelejtjük őket?”

– teszi fel a kérdést. Alberini állatkísérletei szerint az emlékek valójában tárolódnak az agyban, de nem tudatosan férünk hozzájuk. A hippocampus, amely az emlékek tárolásáért felel, folyamatosan fejlődik kisgyermekkorban, és ez a fejlődés mintegy felülírja a korábbi emlékeket.

Ez azt is megmagyarázza, hogy miért hatnak ránk erősen a korai gyermekkori traumák, még akkor is, ha nem emlékszünk rájuk. A kutatások szerint a korai nehézségek növelhetik a későbbi szorongás és depresszió kockázatát.

„Ha a gyerekek nehéz helyzeteket élnek át kora gyermekkorukban, lehet, hogy nem emlékeznek a konkrétumokra, de az agyuk ennek megfelelően fejlődik”

– magyarázza Alberini.

Gyerekkori emlékek: miért számít a kultúra?

Érdekes módon az első gyerekkori emlékek megjelenésének időpontja kultúránként eltérő lehet. Wang Qi, az önéletrajzi emlékezet szakértője szerint például az amerikaiak legkorábbi emlékei átlagosan 3,5 éves korukból származnak, míg a kínaiaknál ez az időpont fél évvel későbbre tolódik. A különbség oka az, hogy a nyugati kultúrákban az egyéni élményekre és az érzelmekre helyezik a hangsúlyt, míg az ázsiai kultúrákban az emlékek inkább a közösségi tapasztalatokra és a családi rutinokra épülnek.

„Ázsiai kontextusban az identitást kevésbé az egyediség határozza meg, hanem inkább a szerepeid és a kapcsolataid”

– mondja Wang. Emiatt az emlékek célja nem az egyéniség kifejezése, hanem a tanulságok átadása és a viselkedés formálása.

De még ennél is izgalmasabb az új-zélandi maorik esete. Náluk az első gyerekkori emlékek akár 2,5 éves korra is visszanyúlhatnak. Elaine Reese, az Otago Egyetem professzora szerint ennek oka az, hogy a maori kultúrában nagy szerepet kap a szájhagyomány és a múltbeli események részletes felidézése. Reese kutatásai kimutatták, hogy azok a gyerekek, akiknek szülei gyakran beszélgettek velük a múltbeli élményekről, később részletesebben és korábban tudtak visszaemlékezni első gyerekkori emlékeikre.

„Tudjuk, hogy már hat hónapos koruktól képesek a gyerekek mentális képeket alkotni a korábbi élményeikről. Az, hogy ezeket az élményeket szavakba öntjük és elmeséljük, segít nekik megőrizni azokat egy életen át”

– mondja Reese.

Gyerekkori emlékek: mi igaz és mi a kitaláció?

Az emlékek azonban nem mindig olyan stabilak, mint gondolnánk. Ahányszor felidézünk egy élményt, az kicsit megváltozhat. Ezért fordulhat elő, hogy egy idő után már nem is biztos, hogy az eredeti eseményre emlékszünk, hanem inkább arra a verzióra, amit időről időre elmesélünk magunknak.

Wang szerint az ismételt javaslatok még hamis emlékek kialakulását is előidézhetik. Példaként hozza fel Jean Piaget, a híres gyermekpszichológus esetét, aki élete nagy részében biztos volt benne, hogy kétéves korában a dadája megakadályozott egy emberrablási kísérletet. Csak évekkel később derült ki, hogy a történetet a családja találta ki, és Piaget egyszerűen beépítette az emlékei közé.

Egy 2018-as kutatás szerint a válaszadók 39%-a azt állította, hogy vannak emlékei kétéves vagy annál fiatalabb korából. A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy ezek az emlékek valószínűleg kitaláltak, és családi történetekből vagy fényképekből származnak.

„Normál körülmények között még a gyerekek sem vesznek mindent készpénznek, amit mondanak nekik”

– mondja Wang.

A tudósok szerint az emlékezetünk olyan, mint egy épület alapja: nem mindig látjuk, de minden más erre épül. A korai években átélt élmények – akár emlékszünk rájuk, akár nem – meghatározzák, hogyan érzékeljük a világot. Bár az első születésnapunkra vagy az első lépéseinkre talán nem emlékszünk, ezek az élmények ott lappanganak a tudatalattinkban, és hatással vannak ránk egész életünkben.

(via)

Itt arról olvashatsz: napközbeni alvás. Meglepő tények, lehet, hogy eddig rosszul gondoltuk?