Szépen nyílik az orgona, de szakértők szerint kárt is okozhat az illatos növény

„Orgona ága, barackfa virága. Öltözzetek új ruhába, Anyák napja hajnalára. Illatosan.” Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek ez a kis gyerekvers jut eszébe az orgonáról. Igen, ez egy nagyon illatos és nagyon kedvelt növény, ami szépen virágzik már most, április közepén az erkélyünk alatt is. Valójában az orgonát annyira szeretjük, hogy eszünkbe sem jut, hogy gond is lehet vele, pedig szakértők szerint bizony nem árt rá odafigyelni. A kerti virág ugyanis kedvelt státusza ellenére erősen invazív, és súlyos szerkezeti károkat okozhat – hasonlóan a rettegett japán keserűfűhöz. Egy brit Környezetvédelmi Csoport most honlapján arra figyelmeztetett, hogy a nyáriorgona „kihasználhatja az épületek vagy kemény felületek repedéseit, habarcsfugáit és egyéb gyenge pontjait”, és nagyon nehéz megszabadulni tőle.

Pedig olyan szép…

A brit környezetvédelmi és vadvilági koalíció jegyzékében még az is szerepel, hogy tilos hagyni, hogy a japán keserűfű elszaporodjon, bár sokak szerint az orgonát is bele kéne tenni a szabályzatba. Ez persze köszönhető annak, hogy Angilában egyes környékeken nagyon sűrűn helyezkednek el egymáshoz a házak és kertek. Az említett környezetvédelmi csoport szerint a nyáriorgona:

• Invazív
• Gyorsan növekszik
• Akár 5 méter magasra is megnő
• Apró magok ezreivel terjed, amik az épületek repedéseiben, réseiben összecsomósodhatnak, és súlyos károkat okozhatnak.
• Szálas gyökérzetű, a talaj felső rétegét is átnövő gyökérzet.
• Nem rendelkezik főgyökérrel

Ez azt jelenti, hogy ha nem figyelünk oda arra, hogy hol és hogyan nő az orgona, akkor kiterjedt, gyorsan növő gyökérzetük könnyen beférkőzhet a tetőkbe, ereszcsatornákba és falakba, akár az épület alapjába, és nyomást gyakorolhat az épületek szerkezetére. Mivel a levegőben terjedő magvakkal szaporodnak, hihetetlenül nehéz ellenük védekezni, mivel nehéz megjósolni, hol fognak legközelebb elszaporodni. A brit Környezetvédelmi Hivatal szerint évente mintegy 1 millió fontnyi kárt okoznak az épületekben. Szóval tényleg nem árt rá odafigyelni, annak ellenére, hogy mennyire kedveljük. Ugyanakkor tényleg el kell ismerni, hogy az egyik legszebb és legjobb illatú növény.

Honnan származik?

A nyáriorgona egyébként Kelet-Kínában őshonos, és először az 1800-as évek végén találkoztak vele az európai felfedezők, akik magukkal hozták a kontinensre. A virágok az 1940-es és 50-es években mindenütt elterjedtek Európában. Érdekes módon a városok infrastruktúrájához használt beton, tégla és mészkő a kínai folyóvölgyekhez hasonló környezetet teremtett számukra. Bár nektárja számos lepke-, méhfaj számára nyújt eleséget, mégsem növeli a biológiai sokféleséget; mivel a hernyóknak nem tápláléknövénye, és nektárja a nyár egyébként is bőséges időszakában termelődik. A kertekbe azonban odavonzza a pillangókat, ezért a látvány szempontjából érdemes ültetni. A napsütést kedveli, a talajjal szemben nem igényes, meszes, homokos talajon is nő. Szél terjesztette tokterméseiben évente és egyedenként akár hárommillió mag is fejlődhet.