Azt hitte a nő, a hormonjai borultak fel – Aztán jött a lesújtó és végzetes diagnózis

A vastagbélrák alattomos betegség. Tünetei gyakran hétköznapinak tűnnek: puffadás, fáradtság, hasi diszkomfort. Nem csoda, ha valaki mással – például a változó korral – hozza őket összefüggésbe. Laura története szomorú, mégis tanulságos: arra figyelmeztet, hogy jobban kell bíznunk a testünk jelzéseiben, és nem szabad mindent természetesnek venni, csak mert „épp úgyis hormonálisan zajlik az élet”.

Amikor a vastagbélrák nemcsak meglep, hanem el is ragad

Laura először csak fáradtabbnak érezte magát. A hasa gyakran puffadt, néha émelygett is. Mivel a 40-es évei közepén járt, teljesen logikusnak tűnt számára, hogy ezek a perimenopauza tünetei lehetnek. De aztán a fájdalom fokozódott. Egy ponton már mozdulni sem tudott – akkor vitték kórházba.

Ott derült ki, hogy bélelzáródása van, amit sürgősen műteni kellett. A szövettani vizsgálat után jött a hír: vastagbélrák, méghozzá előrehaladott állapotban. Bár a kezelés után átmenetileg javult az állapota, a rák néhány hónappal később visszatért, és már nem volt megállítható.

„Az utolsó heteimben éltem igazán” – Egy bátor nő utolsó gondolatai

Laura végül úgy döntött, nem folytatja a kemoterápiát. Tudta, hogy az ideje véges, és inkább a családjával akarta tölteni, amennyi még megmaradt. Férjével, Bennel és két fiukkal – a 17 éves Jacobbal és a 15 éves Theóval – mindig őszinték voltak, még a legnehezebb kérdésekben is.

A halál közeledtével Laura sokat beszélt arról, hogyan változtatta meg a betegség az élethez és a halálhoz való viszonyát. Azt mondta: „Mélyen belül mind tudjuk, hogy egyszer meg fogunk halni. A rák csak rávett, hogy ezt el is fogadjam. És amióta ez megtörtént, jobban éltem, mint valaha.” Az utolsó heteiről azt mondta: boldog volt – mert végre minden pillanat számított.

Férje így emlékezett rá: „Laura nem a félig teli vagy félig üres pohár embere volt. Ő annak örült, hogy van egy pohara – és azt mindig szívesen megosztotta másokkal.”

Via