Az asszisztált halál az egészségügyi turizmus legújabb formája – Miért lépnek sokan erre az útra?

Az asszisztált halál nem csupán jogi kérdés, hanem személyes, mélyen emberi döntés is. Francine Milano, egy pennsylvaniai nő története jól példázza, milyen nehézségekkel jár, ha valaki saját kezébe akarja venni a halála körülményeit.

„Nagyon szerettem volna irányítani, hogyan hagyom el ezt a világot”

– mondta a 61 éves nő, aki 20 évvel a petefészekrák első diagnózisa után szembesült a betegség visszatérésével. Ő már nem akart újabb kórházi kezeléseket, fájdalmas műtéteket. Inkább elutazott Vermontba – nem pihenni, hanem meghalni.

Az asszisztált halál új formája: „halálturizmus” Amerikában

Bár a „halálturizmus” kifejezés sokak számára megdöbbentő, mégis találó. Vermont és Oregon volt az első két amerikai állam, amely 2023-ban eltörölte a lakóhelyi feltételeket, így más államok halálos betegei is igénybe vehetik az asszisztált halál lehetőségét. Ez áttörésnek számított – hiszen korábban csak azok élhettek ezzel a joggal, akik az adott államban éltek.

A Vermonti Egészségügyi Minisztérium adatai szerint az eltörlés óta legalább 26 ember utazott oda, hogy ott, törvényes keretek között vessen véget életének. Ez az összes jelentett eset közel egynegyede. Oregonban pedig 2023-ban 23 más államból érkező beteg választotta az asszisztált halált – ez az összes eset több mint 6 százaléka.

Charles Blanke portlandi onkológus, aki évek óta dolgozik életvégi ellátásban, így fogalmazott:

„A számok valószínűleg alulbecsültek, és biztos vagyok benne, hogy nőni fognak. Az elmúlt évben hetente két-négy új, más államból érkező pácienst láttam – a hívások pedig az ország minden részéről érkeznek.”

De még ha valaki hajlandó is elutazni, az asszisztált halálhoz vezető út korántsem egyszerű. A törvény ugyanis szigorú feltételeket szab: a betegnek kevesebb mint hat hónapja lehet hátra, mentálisan épnek kell lennie, és fizikailag képesnek arra, hogy bevegye az életét lezáró gyógyszert. Az orvosi vizsgálatokat az adott államban kell elvégezni, a dokumentumokat ott kell hitelesíteni, és a betegnek jelen kell lennie a gyógyszer igénylésekor és bevételekor is.

Emberi történetek a döntés mögött

A folyamat nemcsak jogi, hanem logisztikai akadályokkal is teli. Ahogy Diana Barnard vermonti palliatív orvos fogalmazott:

„Vannak betegek, akik egyszerűen túl betegek ahhoz, hogy eljussanak a vizsgálatokra. Ilyenkor újra kell szervezni mindent. Szinte kegyetlenség, hogy ennyi energiát kérünk tőlük, amikor már minden erejük elfogyott.”

Francine Milano első útja Vermontba még reménnyel telt: nem volt a halál küszöbén, csupán előkészületeket tett. Tudta, hogy ha eljön az idő, vissza kell térnie, hogy megkapja a gyógyszert – és a törvény által előírt 15 napos várakozás után elbúcsúzhasson.

Amikor 2024 júniusában ismét visszautazott, már barátnőjével és egy lakóautóval tette meg a hatórás utat.

„Nem tudom, figyelik-e a GPS-t vagy az IP-címet, de nem mertem volna nem őszintének lenni”

– mondta.

A bizonytalanság azonban vele maradt: mi lesz, ha már nem tud újra elutazni? És vajon lesz-e ereje bevenni a gyógyszert, amikor eljön az idő? Charles Blanke szerint azoknak körülbelül egyharmada, akik megkapják az engedélyt, végül nem veszi be a gyógyszert.

„Sokuknak elég az a tudat, hogy náluk van a gyógyszer – hogy ők irányítják, mikor és hogyan zárják le az életüket.”

Társadalmi és vallási ellentétek

Az asszisztált halál körüli vita az Egyesült Államokban – és világszerte – mély társadalmi és vallási törésvonalakat tár fel. Számos vallási közösség szerint az élet szent, és senkinek sincs joga kioltani – még saját magáét sem. Az orvosi szakma egy része is úgy véli, hogy a gyógyítás célja a fájdalom enyhítése, nem pedig az élet befejezése.

Ugyanakkor az olyan szervezetek, mint a Death With Dignity és a Compassion & Choices, éppen a beteg méltóságát és önrendelkezését védik. Peg Sandeen, az előbbi szervezet vezetője szerint:

„A törvényhozók biztonsági garanciákat akarnak, ami érthető, de ezzel gyakran túlzott terhet rónak azokra, akik már most is szenvednek. Ezek az emberek nem a halált választják – hanem a békét.”

Változó törvények, változó társadalom

Jelenleg az Egyesült Államokban tíz állam és Washington D.C. engedélyezi az asszisztált halált, de egyre több helyen tárgyalnak hasonló törvényjavaslatokat. A 2023–24-es ciklusban 19 állam fontolta meg a legalizálást, ám csak Delaware jutott el a törvény elfogadásáig – ott viszont a kormányzó még nem írta alá.

Sandeen optimista: szerinte a legtöbb állam először szigorú, hosszú várakozási időket és pszichológiai vizsgálatokat ír elő, de idővel felismerik, hogy ezek csak nehezítik a folyamatot.

„Ahogy Vermont és Oregon példája is mutatja, egyre több helyen értik meg, hogy ez nem a halálról, hanem a döntés szabadságáról szól.”

Francine Milano ma még él, utazik, és amíg egészsége engedi, élvezi az életet. De a gyógyszer ott vár rá, ha eljön az idő.

„Hálás vagyok, hogy most már a kezemben van a döntés lehetősége. Csak azt kívánom, bárcsak több embernek lenne ugyanez az opció.”

(via)

Olvass még több hasznos cikket Életmód rovatunkban!