Életmód
Tudósok felfedeztek egy módszer, amivel a csontok regenerálódhatnak – Ez kapcsolja be a csontképző sejteket
A csontképződés talán nem az a téma, amelyről a hétköznapokban gyakran beszélünk, pedig a testünk szinte folyamatosan dolgozik rajta. Minden egyes nap építünk valamennyit, majd lebontunk is, ráadásul mindez olyan természetesen zajlik, hogy észre sem vesszük. Sokáig úgy hittük, hogy ez a rendszer legfeljebb lassítható vagy külső segítséggel támogatott, de most úgy tűnik, a tudomány felfedezett valamit, ami egészen újraírhatja a csontjainkról alkotott képünket.
A kutatók ugyanis rábukkantak egy GPR133 nevű receptorra, amely meglepően nagy befolyással van a csontképződésre. Amikor ezt egy AP503 nevű vegyülettel aktiválták, az egerek csontjai láthatóan erősebbek lettek, még akkor is, ha korábban az oszteoporózis miatt már meggyengültek. A felfedezés azért különösen izgalmas, mert nem csupán egy új gyógyszermolekuláról van szó, hanem arról, hogy talán célzottan is rá tudunk hangolódni a szervezet természetes csontépítő programjára.
A GPR133 szerepe a csontképződés szabályozásában
A csontok állapota két sejttípus összehangolt munkáján múlik: az oszteoblasztok építik, az oszteoklasztok bontják a csontot. Ha ez a kényes ritmus felborul, akkor elkezdünk lassan gyengülni, sokszor észrevétlenül, évek alatt. A GPR133 valahogy képes visszahozni az egyensúlyt az építés javára. Aktiválása olyan jelátviteli folyamatokat indít be, amelyek stabilizálják a béta-katenint, és ez a fehérje már el is indítja azokat a genetikai utasításokat, amelyek erősebb, masszívabb csontszövetet hoznak létre.
A kutatók kipróbálták, mi történik, ha a GPR133 teljesen hiányzik. Az eredmény meglehetősen beszédes volt: a receptor nélküli egerek csontjai jóval vékonyabbak lettek. Ez a kontraszt pedig még jobban rávilágít arra, milyen fontos szerepet tölt be ez a molekuláris kapcsoló a csontképződés szabályozásában.
Mozgás, gyógyszer, genetika – a jövő három iránya
És akkor jött a következő meglepetés: az AP503 még jobban működött, ha az egerek mozogtak is mellette. Mintha a testmozgás és a gyógyszer ugyanahhoz a „nyelvhez” szólnának a csontsejtekben. A csontok eleve arra vannak tervezve, hogy reagáljanak a terhelésre, így a mozgás és a biokémiai stimuláció párosa tulajdonképpen teljesen természetes. A mechanotranszdukciónak nevezett folyamat – amikor a fizikai erő biokémiai jellé alakul – éppen azokat az útvonalakat indítja be, amelyeket a GPR133 is aktivál.
A jövő azonban még tele van kérdésekkel. Vajon hosszú távon is fennmarad ez a hatás? Tudunk-e olyan gyógyszert készíteni, amely csak ezt a receptort célozza, és nem okoz mellékhatást más útvonalakon? És mi van, ha bizonyos emberek genetikai adottságaik miatt még jobb eredményt érnének el egy ilyen terápiával?
Ezekre a kérdésekre még nincs válasz, de a kutatók óvatos optimizmussal közelítik meg a témát. Ha sikerül minden darabot a helyére illeszteni, akkor a csontképződés támogatása sokkal hatékonyabbá, személyre szabottabbá és természetesebb hatásúvá válhat, mint bármely korábbi kezelés. És talán eljuthatunk oda, hogy a csontvesztés nem egy elkerülhetetlen sors, hanem egy olyan folyamat, amelyet megértéssel, célzottan és kíméletesen vissza tudunk fordítani.
Olvass még több hasznos cikket Egészség rovatunkban!
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
