Galla Miklós kétségbeesett vallomása: visszatért a szenvedés

Van valami különösen nyugtalanító abban, amikor egy olyan ember hangja törik meg, akihez a nevetést kötjük. Galla Miklós évtizedeken át abszurd humorával lazította fel a valóságot, most viszont a saját teste ír neki egy olyan forgatókönyvet, amiben nincs helye a poénoknak.

Kórházról kórházra

Az elmúlt hónapokban már többször felmerült, hogy talán végre pont kerül a rejtélyes betegség végére. A humorista nemrég még bizakodva beszélt arról, hogy kínzó tünetei végre szünetelnek. A vizsgálatok is haladtak, a hosszú ideje halogatott beavatkozásokon is túljutott, és úgy tűnt, a történet megindult a fény felé. Aztán hirtelen újra sötét lett.

„Sajnos továbbra is csuklom. Borzalmasan csuklom. Az orvosok nem hajlandók megoperálni” – árulta el most a Borsnak, minden korábbinál nyersebben.

A mondatok nemcsak egy állapotot írnak le, hanem egy elhúzódó, kimerítő küzdelmet is, ahol a türelem lassan elfogy, a megoldás pedig még mindig valahol a távolban lebeg.

Vizsgálatok, félelmek

A helyzetet az teszi igazán kilátástalanná, hogy a szükséges műtét időpontja továbbra sem ismert. A „beláthatatlan messzeség” nem költői túlzás: egy olyan várakozás, ami nap mint nap újrakezdi a fájdalmat.

A diagnózishoz vezető út sem volt egyszerű. Az MRI-vizsgálat például önmagában is komoly próbatétel volt a művész számára, aki klausztrofóbiával küzd. Egy szűk, zajos csőben feküdni percekig sokaknak kellemetlen, neki azonban egyenesen félelmetes élmény.

Mégis végigcsinálta. Nem látványos győzelem ez, nincs taps a végén, de talán az egyik legnehezebb fajta bátorság: amikor valaki a saját félelmein lép át azért, hogy egyáltalán esélye legyen a gyógyulásra.

Nem akar megnyugodni

A csuklás a legtöbb ember életében egy rövid, bosszantó epizód. Néhány perc, egy pohár víz, és már el is tűnt. Galla Miklósnál viszont ez a reflex önálló életre kelt, és makacsul nem enged.

A folyamatos rohamok nemcsak fizikailag merítik ki, hanem mentálisan is felőrlik. Az a ritmus, ami egykor a humor alapja volt nála, most kényszeres, kiszámíthatatlan rángásokban tér vissza.

És mintha ez még nem lenne elég, a közelmúltban egy másik ijesztő eset is árnyékot vetett az életére: otthonában esett össze, és csak órákkal később találtak rá.

A történet jelenleg ott tart, hogy mindenki vár. Az orvosok és maga a művész a műtétre, a rajongók jobb hírekre. Addig viszont marad a furcsa, keserű ellentmondás: az ország egyik legnagyobb nevettetője most egy olyan küzdelmet vív, ahol a nevetés már nem segítség, csak emlék.