Végre, már azt is tudjuk, miért olyan édes a bosszú

A Kentucky Egyetem kutatói 156 résztvevőt kértek meg, hogy bármilyen általuk választott személyes témában írjanak egy esszét, ezután mindenki értékelte a másik művét. A kontroll csoportban legalábbis ez történt, de a második csoportba beállt az egyik kutató, és a lehető legrosszabb visszajelzéseket adta néhány társának.

Ezután a résztvevőknek egy virtuális vudu babán mutathatták meg, hogy mennyire dühítette fel őket a kritika: kaptak egy tűt, és a feszültségüket levezethették rajta, persze csak ha szerették volna. A babák arra az álcázott kutatóra hasonlítottak, aki beállt a csoportba, és lehúzta az esszéjüket.

A résztvevők hangulatát a vizsgálat előtt és után is felmérték, miután esélyt kaptak, hogy kiéljék dühüket a vudu babákon. Érdekes módon a felbosszantott résztvevők hangulata nem elég, hogy visszatért a kísérlet elején mért szintre, még fel is emelkedett, annyira, hogy alig lehetett megkülönböztetni azokétól, akik pozitív visszajelzést kaptak.

Az előző eredményeket látva könnyű megérteni az összefüggést: azért állunk bosszút, hogy újra jókedvünk legyen. Egy kísérlet kevés ahhoz, hogy ezt kijelenthessük, ezért a kutatók tettek egy újabb próbát.

Mellékhatás: állandósult hangulat

Ezúttal 154 újabb résztvevőt kértek meg, hogy szedjenek be egy hangulatfokozó pirulát, ami valójában placebo volt: egy részük úgy tudta, hogy a mellékhatások közé tartozik az, hogy a kísérlet során félúton állandósul ez az emelkedett hangulatuk, és nem változik többé.

Ezután egy egyszerű videójátékot kellett játszaniuk, aminek egy részében labdát kellett passzolgatni. Az egyik alkalommal a számítógép vezérelte partner körübelül a felét visszapasszolta, a második körben csupán 10 százalékos sikerrel dobált a két hús-vér résztvevőnek.

Ezután újra felmérték a résztvevők hangulatát, és felajánlották a visszavágó lehetőségét. Aki úgy döntött, hogy folytatná, annak az előző partnerével kellett egy hangos szirénához érnie a másik előtt. A győztes győzelméért cserébe közvetlenül a társa fülébe szirénázhatott, majd megemelhette a hangtámadások decibelét egészen addig, hogy az olyan legyen, mintha egy helikopter repülne el a feje felett.

Persze a hangnövelés nem volt kötelező, de azok, akik korábban sikertelenek voltak a videójátékban, sokkal többször döntöttek amellett, hogy megemeljék a hangerőt.

Egyedül azok nem folyamodtak a bosszúhoz, akik beszedték a már említett hangulat-stabilizáló tablettát: mivel úgy érezték, hogy semmit nem javítana a kedvükön, és a hangulatuk állandósult, ezért az sem segítene rajtuk, ha megemelnék a hangerőt, és kellemetlenséget okoznának a társuknak.

Hangulat dopping

Egyszóval a bosszú azért édes, mert így tudunk egy kis érzelmi turbót adni magunknak, úgy, hogy pontosan tudjuk, hogy utána egy kicsit jobb kedvünk lesz. Azért ha lehet, próbáljuk meg visszafogni magunkat az ilyen típusú hangulatdoppingtól, mert a végén még nem marad egy barátunk se.