Lélek
Ettől a négy dologtól biztosan elmúlik a rosszkedved
Ha már kivannak az idegeid, próbáld ki ezt a pár tippet.
Mindannyiunknak van olyan napja, amikor bal lábbal keltünk fel, és tudjuk, hogy bármibe is fogunk aznap, az biztos, hogy katasztrófa lesz. Ha ez a rossz passz állandósulna, akkor sajnos nem szabad azt sem kizárni, hogy a gyógyszeres kezelés lenne a legjobb megoldás.
Az UCLA idegtudományokkal foglalkozó szakembere ad pár tanácsot, hogy hogyan térhetünk vissza az élet napos oldalára. Alex Korb írt egyébként egy könyvet is a depresszióról, szóval érdemes megfogadni, amit javasol – véli a Bigthink.
Keltsd fel az agyad érdeklődését!
Az elménknek mindig van pár gyengécske ötlete, hogy jobban érezzük magunkat. De ha szégyent vagy bűntudatot tapasztalunk, az azért is lehet, mert az agyunk hatástalanul próbálja aktiválni a jutalomközpontját. Hogy mit is?
Korb szerint ugyanis
Annak ellenére, hogy mennyire különböző dolgokról van szó, a büszkeség, a szégyen és a bűntudat ugyanazokat az idegpályákat aktiválják: érintve az agykéreg homloklebenyi részét, az amigdalát, az insulát és a nucleus accumbenst.
Ilyesmi történik akkor is, ha folyamatosan aggódsz. Korb szerint az aggódás a középső homloklebenyi részt stimulálja, az amigdala működését viszont csökkenti, így segítvén a limbikus rendszerünket, azaz az érzelmeinket, hogy nyugodtak tudjunk maradni. Elmélete abban áll, hogy hiába tekintünk úgy az aggódásra, mint ami taktikai szempontból egy céltalan dolog, az agyunk mégis úgy véli, hogy a semmittevésnél még az is jobb, ha ideges állapotban vagyunk.
Hogyan lehetne ezt az ördögi kört az előnyünkre fordítani? Korb a
Miért vagyok hálás?
kérdésre kémiai érvet hoz.
A hála szerotonint termel. Ha azokra a dolgokra gondolsz, amik ezt az érzést váltják ki belőled, akkor máris más színben látod a világot. Egy apróság is beindítja a vegyület termelődését az elülső kéregben. Ez persze annak nem könnyű, aki éppen nagyon mélyen van. Nem is várható el tőle. De már az is segít, ha valami olyasmire emlékezünk, amiért hálásak lehetünk.
Nem mellékesen, ezzel az érzelmi intelligenciánknak is jót teszünk, ugyanis így a neuronsűrűségre is hatunk, a prefrontális kéreg több részén. Ez a sűrűség változás azt jelzi, hogy az EQ növekszik, a neuronok ezeken a területeken tevékenyebbek lesznek. Tehát magasabb EQ-val még könnyebb lesz hálásnak lenni.
Nevezd néven a dolgot!
Oké, mélyponton vagy, de ragadd meg, mi is ez. Rossz érzés? Düh? Stressz? Magány? Az idegtudomány szerint ha megnevezed, mivel állsz szemben, az a dolog máris kezelhetőbb lesz. David Rock könyve, a Dolgozó agy azt javasolja:
Ha uralni akarod a felkorbácsolt indulatodat, akkor idézz fel pár szót, ami leírja azt az érzést, lehetőleg egy szimbolikus nyelven. Azaz hasonlatokat vagy leegyszerűsített kifejezéseket használj. Ez indítja be a prefrontális kérget, ami képes lecsillapítani a szilaj érzéseket a limbikus rendszerben. Elég egy-két szó rá, és jobban lenyugszol.
Korb is hasonló véleményen van, hozzátéve, hogy fMRI (funkcionális mágneses rezonancia) vizsgálatok is ezt támasztják alá:
A résztvevők különböző arckifejezésű emberek képeit nézték. Borítékolva volt, hogy mindannyiuk amigdalája beindult az érzelmeket tükröző fotók láttán. De amikor meg kellett nevezniük a látott érzést, akkor a prefrontális kéreg egy része (a VLPFC) aktiválódott, az amigdalájuk pedig alább hagyott. Más szavakkal: ha tudatosítjuk az érzéseket, máris csökkentjük a hatásukat.
Az FBI-nál dolgozó túsztárgyalók is így szokták lenyugtatni az áldozatokat, illetve a „tudatos jelenlét” (mindfulness) fontos eszköze is ez.
Te döntesz!
Nyugtalankodsz, idegeskedsz? Érdemes megpróbálni egy döntést hozni azzal kapcsolatban, hogy mi húzott fel ennyire. Lehet, nem ez lesz életed legtökéletesebb választása, de jónak mindenképp jó lesz. Korb megjegyzi, hogy
A legjobbra törekszünk, ahelyett, hogy az „elég jó”-t céloznánk. A döntéshozás rengeteg érzelmi aktivitást okoz a prefrontális kéreg egy részén. Ezzel szemben ha beérjük az „elég jó”val, akkor máris egy másik területe lép működésbe, amelytől kezelhetőbbnek érezzük a helyzetünket.
Az aktív döntési helyzet megváltoztatja a figyelem útvonalát, és azt is, hogy a résztvevő hogyan érzi magát: a meghozott döntést a szervezet dopaminnal jutalmazza. Ha választunk, akkor a szándékokat és célokat vesszük sorra. Ezek mind ugyanahhoz az idegpályához tartoznak, és a prefrontális kéreghez pozitívan kötődnek, csökkentve az aggódást és az idegességet. A döntéshozás segít leküzdeni a striatum aktivitását is, ami a rossz rutinokat és impulzusokat hozná belőled elő. Sőt, mindennek a tetejében egy meghozott döntés még a világlátásodat is meg tudja változtatni: ha megoldást találsz egy problémára, akkor a limbikus rendszeredet is lecsillapíthatod így.
A lényeg, hogy tudatosan választasz, és nem csak elvánszorogsz a döntésig. Az utóbbiért nem jutalmaz meg az agyad.
Ha még mindig nem szívesen állsz bele abba, hogy két opció közül az egyiket válaszd, a tudomány azt javasolja, hogy ne csüggedj, bárhogyan is lesz, fogod a pozitív hatásokat érezni. Korb szavaival:
Nemcsak, hogy azokat a dolgokat választjuk, amiket szeretünk, hanem szeretjük is a dolgokat, amik mellett döntöttünk.
Az érintés ereje
Már az elején érdemes tisztázni, hogy csak azt érintsd meg, aki erre vágyik is. Különben gond lesz. Ha van valaki, akit meg tudsz ölelni, akkor viszont ne habozz!
Az ölelés, főleg ha sokáig tart, oxitocin hormont szabadít fel a szervezetben, ami az amigdalát képes szabályozni.
Ez a termelődés akkor is beindul, ha kézen fogunk valakit, vagy a hátát paskolgatjuk, vagy ha csak kezet is rázunk. Egy tanulmányból kiderült, hogy ha valaki úgy számít a kutatóktól a várt elektromos ütésre, hogy közben a partnere fogja a kezét, akkor kevésbé lett izgatott.
Az agyuk kisebb aktivitást mutatott a fájdalomért és az aggódásért felelős területeken.
Ha nincs épp kéznél egy társ, akinek a kezét megszorongathatnád, akkor menj el egy masszázsra. Az oxitocint és a dopamint így is biztosítod magadnak, és egyúttal a stresszhormonoknak is búcsút mondhatsz. Csak nyerhetsz vele.
Sose becsüld le az érintés értékét; még ha épp mélyponton vagy, akkor se. Vizsgálták az agyat, és egy fMRI kísérlet során bebizonyosodott, hogy
a közösségből való kirekesztés ugyanazt az idegpályát aktiválja, mint a fizikai fájdalom.
Mikor egy idő után az egyik résztvevőt kihagyták a többiek az addigi közös tevékenységből, akkor mellőzöttben már megjelent a kizártság érzése, és az azzal járó agyi folyamat, amely megegyezik a fizikai fájdalom által kiváltott mechanizmussal.
Senki sem kerülheti el a nehezebb napokat, melyek remélhetően könnyebben átvészelhetőek ezeknek a tanácsoknak a segítségével – írja a Big Think.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
