Gothárdi Ibolya: Ha a figyelmedet és az idődet adod segítőként, az legalább olyan fontos, mint az anyagi támogatás

Hét eredményes év, számos közös összefogás, sok-sok szép és nehéz pillanat. Gothárdi Ibolya hét évig vezette elnökként a kuratóriumot a United Way Magyarországnál. Ibolya elnöksége alatt a non-profit szervezet megduplázta adományait, a krízisekkel teli években is megőrizte az önkéntesekből álló bázisát, több iskolával is együttműködést épített ki az ország különböző pontjain, valamint megannyi sikeres oktatási programot dolgozott ki.  “Ez a csapatunk elhivatottságának és agilitásának köszönhető” – vallja a volt elnök. Gothárdi Ibolya a kihívásokról is őszintén mesélt a Nuus-nak adott interjúban, ilyen például a folyamatos anyagi támogatás megszerzése a non-profit szervezet számára, vagy épp a hátrányos helyzetű családok bevonása a gyermekeknek nyújtott programokba. Az emberek figyelmének megragadása és érzékenyítése is folyamatos kihívás. 

A United Way Magyarország a világ legnagyobb, magánadományokból és vállalati támogatásokból fenntartott non-profit szervezetének, a United Way nemzetközi hálózatának tagjaként több mint 30 éve van jelen Magyarországon. A szervezet főbb programjai közé tartozik a pénzügyi tudatosság-, az olvasási készségek-, és a vállalkozói ismeretek fejlesztése. A programok játékos formában zajlanak, hogy könnyebben megjegyezhetőek és élvezetesek legyenek a diákok számára. Programjaikkal elsősorban a gyermekek és fiatalok támogatására fókuszálnak, céljuk a gyermekek iskolai teljesítményének javítása olvasási és pénzügyi programok révén, valamint a fiatalok segítése foglalkoztathatóságuk és vállalkozói készségeik fejlesztésében, hogy nagyobb eséllyel induljanak az önálló, felnőtt élet felé. Gothárdi Ibolya hét évig volt a kuratórium elnöke, épp egy olyan nehéz időszakban tartotta pályán, sőt emelte magasabb szintre a szervezetet, mely átlagon felüli kihívásokkal járt. A Covid-járvány, majd az orosz-ukrán háború ugyanis krízismenedzsmentet igényelt. Ibolya úgy véli, hogy a szervezet transzparens működése és az összefogás erősítése kulcsfontosságú volt a sikerhez ezekben a válságos időkben. Az elmúlt évek alatt a szervezet országos szinten is kiépítette kapcsolatait, miközben a pedagógusokat és gyermekeket érintő programjaival számtalan fiatal életére gyakorolt pozitív hatást.

Gothárdi Ibolya, aki számos hazai üzleti- és szakmai szervezet vezetőségének meghatározó tagja a Nuus-nak adott exkluzív interjút a United Way Magyarország elnöki székétől való elköszönése után. 

Elnöksége alatt melyek voltak a legfontosabb területek, amelyekre a United Way Magyarország fókuszált?

Az elmúlt években az edukáció, a hátrányos helyzetű fiatalok munkaerőpiaci képességeinek javítása, a legkisebbeknél pedig az olvasás fejlesztés volt a fő fókusz. Értő olvasás programunkkal az értő olvasási készség kialakulásának elősegítése a cél a gyermekek 9 éves koráig. A középiskolás korosztálynál kifejezetten figyelünk arra, hogy fejlesszük a vállalkozói készségeiket.

Úgy vélem, hogy a pénzügyi tudatosság kialakítása egy igen fontos téma, de hazánkban sem az általános, sem a középiskolában nem oktatnak pénzügyi alapismereteket. Ugyanakkor szerintem már nagyon fiatal korban fontos megtanulni, hogy miképp érdemes bánni a pénzzel, és melyek az olyan aranyszabályok, amelyek nélkül nem tudunk helytállni felnőttkorban a pénzügyek terén.

A gyermekeknek a programjaink során játékos módon tanítjuk meg például azt, hogy nem költhetsz többet, mint amit keresel, és sok hasonló aranyszabályt is elsajátíthatnak.

Ezt segíti a szervezet OkoShop pénzügyi oktatási programja is, amely hátrányos helyzetű gyermekeknek szól. Itt olyan kompetenciákat sajátíthatnak el a résztvevők, amelyek szükségesek a gyerekek jövőbeli pénzügyi stabilitása és jóléte megalapozásához. A pontgyűjtés miben segít?

A pontgyűjtés segíti a hosszú távú motivációt. Fontos, hogy már a 6-14 éves korosztályban elkezdjük a pénzügyi tudatosság fejlesztését. Azt tapasztaltuk az országjárás során, hogy nagyon nyitottak a gyerekek erre a témára. A programunk játékos keretek között hívja fel a figyelmüket a pénzügyi tudatosságra. Társasjáték formájában négy fős családokat alkotnak a diákok, létrehozunk egy képzeletbeli várost, ahol vannak boltok is, és itt kell pénzügyi döntéseket hozniuk különböző szituációkban, amelyekkel az életben is találkozhatnak. Kiemelném, hogy ebbe a társasjátékban külön részt kapott az adakozás, adományozás is, itt megtanulhatják a diákok, hogy a fizetésük, pénzük bizonyos százalékát ilyen célra tegyék félre. A társasjáték közben a diákok egymással versenyeznek, pontokat gyűjtenek, és a végén kiderül az, hogy ki gazdálkodott a legokosabban a rendelkezésére álló pénzzel. Az összegyűjtött pontokat be tudják váltani ajándékokra, tehát egyből látják az eredményét annak, hogy ha jól döntenek a pénzügyekben, akkor annak meglesz a jutalma. Természetesen fontos, hogy ezután a családokat is bevonjuk ebbe, de ez sokszor nehéz, ha nagyon hátrányos helyzetű környezetből érkezik az adott gyermek.

A United Way Magyarország programjainak fókuszában 2014 óta kiemelt hangsúlyt kap a jövő generációja. Mennyire fogékonyak az iskolák, tanárok ezekre a programokra? 

Évekkel ezelőtt kezdtük el felkeresni az iskolákat, hogy csatlakozzanak a programhoz. Volt, ahol először egy kicsit szkeptikusan fogadtak bennünket, de miután megmutattuk az eredményeket, akkor nyitottak felénk.

A pedagógusok elkötelezettsége nélkül azonban nem valósulhatna meg egyik programunk sem.

Nagyon-nagyon fontosnak tartottuk azt is, hogy legyen egy jó pedagógus közösség. Ők részt vesznek a programjainkban, tanítják a gyerekeket, majd egymással is meg tudják osztani a tapasztalataikat. Mi pedig ezen tanári visszajelzések alapján tudunk a módszertanban módosítani. Ez tehát egy közös munka a pedagógusokkal, az ő szerepük nagyon fontos, hiszen ők azok, akik akár egy osztályfőnöki órán emlékeztetik a gyerekeket a programban tanultakra. Fontos, hogy a programjainkon tanultakat folyamatosan megerősítsék egy-egy helyzetben a tanárok. Elnökségem alatt a szívügyem volt, hogy vidéki iskolák is kerüljenek be a programunkba, hogy ne csak Budapest központúak legyünk. Ez sikerült is, mára már az egész országban kiépült a kapcsolati háló az iskolákkal, és egy ezerfős tanári hátterünk van.

A tanárokon túl a szülőknek mekkora része van abban, hogy a gyermekekben elmélyüljön az a pénzügyi tudás, amit a programok során elsajátítanak?

A szülők kulcsszereplők ebben a folyamatban, azonban sajnos nem minden családot lehet bevonni. Ahol többszörösen hátrányos helyzetűek a gyerekek, ott nem tudtunk még egy megfelelő módszertant kialakítani. Ezen még dolgozunk.

Mi volt a legnehezebb, legszomorúbb tapasztalása az országjárás során?

Találkoztunk olyan kisgyermekkel a programok során, akinek az apja börtönben ül, az édesanyja drogos és a nagymamája neveli. Ezeknél a nagyon kemény hátterű gyermekeknél lehetetlen bevonni a családokat a programba. Viszont azt el tudjuk érni a szervezetünk és a programba csatlakozó tanárokkal, hogy ezek a gyermekek legalább érezzék azt, hogy van, aki odafigyel rájuk, beszél velük, tanítja őket. Megtapasztalhatják, hogy milyen az, hogyha valamit nem jól csinálnak, akkor nem ordítanak velük, hanem mentorálják őket. Ez már önmagában egy ajándék számukra, és ezek a gyerekek nagyon hálásak is ezért. Mindezt megtapasztalni nekünk egy nagyon nehéz dolog.

Kutatások bizonyítják, hogy a magyar fiatalok többsége nem rendelkezik a hatékony munkavégzéshez szükséges alapkészségekkel és kompetenciákkal. Milyen segítséget jelenthet az InnoMate-program a gyermekeknek a későbbi felnőtt életük során?

Az Európai Unió létrehozott egy kompetencia mátrixot, ebben összefoglalták, hogy melyek azok a képességek, készségek, amelyek hosszú távon az ember sikerességét meghatározzák a munkaerőpiacon. Ilyen például a kommunikációs készség, a digitális tudás, a vállalkozói ismeret, a pénzügyi tudatosság, az érveléstechnika vagy a design thinking. Mi ezekből az alapkészségekből válogatunk össze a programjainkban, például az InnoMate-be is, amely kifejezetten középiskolásoknak szól és a mai munkaerőpiacon segíti a sikeres elhelyezkedést. A speciális munkavállalási és vállalkozói készségeket fejlesztő oktatási anyagot csapatmunka során tanulják meg a diákok. Elsajátítják azt is, hogy egy teljesen más gondolkodásmóddal hogyan lehet megközelíteni egy-egy témát, hogy akár ne csak a vállalkozói, de a multik világában is sikeres maradjon az ember. A gyerekek mindig csapatokban dolgoznak, játék lesz az együttműködés. Fontos megérteniük, hogy attól, hogy a csapattársuk mást gondol egy adott témáról, attól még nem ellenfél. Megtanulják, hogy léteznek különböző vélemények és ezeket összegyúrva megszülethet majd egy új, harmadik megoldás is.

Mi a közös a szervezet programjaiban? 

A játékos forma köti össze a programjainkat, a Könyvforgató, az Okoshop és a többi is mind-mind játékos.

Ahogy Csíkszentmihályi Mihály mondja, amikor flowban vagy, sokkal gyorsabban tanulsz, ilyenkor nincs rajtad nyomás, játszva sajátítod ez az ismereteket, és ezt szinte észre sem veszed. Gyakorlatilag ez a mi filozófiánk, ehhez kell egy nagyon jó módszertan, egy jó program, és kiváló tanárok.

Mennyire nehéz talpon maradni egy non-profit szervezetnek?

Egy non-profit szervezet mindig függ a donoroktól. Folyamatosan keressük a támogatókat, hogy a programjainkat fejleszteni tudjuk. A támogatásokat nem csak arra használjuk fel, hogy még több iskolába eljussunk, még több fiatalt elérjünk, táboroztassunk, hanem nekünk a programokat is fejlesztenünk kell. Például, amikor társasjáték van egy programban, azt mi le is gyártatjuk és kiküldjük az iskoláknak. A nagy kihívás még, hogy rengeteg alapítvány van itthon. Sokszor a nagy multik, meg akár az egyéni donorok is, már nem tudják eldönteni, hogy kinek is adakozzanak ebben a nagy zajban. Az is nehézség, hogy amivel mi foglalkozunk, az hosszú távon hozza meg a sikereket, így nem tudunk pár hét leforgása alatt hatalmas eredményeket felmutatni a támogatóknak.

Rengeteg tervünk van még, de ehhez szükséges az anyagi támogatás.

A Covid és az ukrán háború nagyon megnehezítette a helyzetünket, mert nyilván másfelé vitte a támogatók fókuszát. De mi ekkor is tudtunk váltani, alkalmazkodni az aktuális helyzethez. Amikor két és fél évvel ezelőtt a háború kitört, akkor behoztuk a gondolkodásba azt, hogy ne csak azzal segítsünk, hogy élelmiszert, kötszert, tisztasági felszerelést viszünk a helyszínre, hanem mi a határ mentén önkéntes szolgálatot teljesítő segítőknek nyújtottunk lelki támogatást, hiszen ebben a munkában nagyon gyorsan kiégtek. 

Mi volt a legemlékezetesebb program ezalatt az időszak alatt?

Kiemelném az Együtt Ukrajnáért programunkat. Olyan gyorsan tudtunk vele beszállni a magyarországi mozgalomba, hogy a United Way Global minket hívott meg, hogy online előadást tartsunk erről. A monacói herceg alapítványánál mutattuk be a magyar példát, hogy miképp osztottuk el a pénzt, hogyan ellenőriztük. Erre azért vagyok nagyon büszke, mert ez a csapatunk agilitásán múlt, a transzparencián. Ez egy nagyon szép elismerése volt a csapat munkájának. De arra is nagyon büszke vagyok, hogy megvettünk és segítettünk az ukrán határra küldeni egy mentőautót, amely átjárt az ukrán területre magyar orvosokkal, ápolókkal sérüléseket ellátni. 

Hogy sikerült fennmaradni a nehéz időkben, a Covid és a háború alatt?

Azért vagyok nagyon büszke az elmúlt hét évre, mert bár a Covid és a háború miatt egyfajta krízis menedzsmentet kellett csinálnunk, mégis folyamatosan mentek a programjaink. Online megtartottuk ezeket, végig dolgoztunk ez alatt az évek alatt is. Addig, amíg több alapítvány akár tönkrement vagy minimálisra csökkent ebben az időszakban, mi növekedtünk. Az elmúlt hét évben megdupláztuk az adományokat, egyetlen egy embert sem küldtünk el, nőtt a bázisunk, meg tudtuk tartani az 1600 önkéntesünket. Más alapítványokkal is nőtt a kapcsolataink száma, támogattuk őket az amerikai központ segítségével. Azt gondolom, hogy az nagyon nagy szó, hogy még ezekben a viharos időkben is ilyen jól helytálltunk. Ez tényleg a csapatnak köszönhető.

Honnan merített erőt ahhoz, hogy mindvégig motivált maradjon, és segíteni tudjon?

Az emberi kapcsolatokból, az itt kiépített közösség erejéből merítettem erőt, és abból, ahogy a gyerekek boldogan ránk néznek egy-egy program során. Amikor az ember önkénteskedik, és kimegy a terepre, az nagyon egyensúlyban tudja tartani, és jobban értékeli majd azt, amije van. Mindenkit arra biztatok, hogy személyes élmény, tapasztalás alapján döntse el, hogy hova szeretne adományozni, önkénteskedni, vagy bármilyen segítséget adni. 

Mi a legnehezebb a segítségnyújtás közben?

A legnehezebb, hogy amikor elkezded csinálni, akkor szembesülsz csak vele, hogy valójában mennyivel több segítségre lenne még szükség. Talán az egyik legnagyobb kihívás nekem, mint elnöknek az volt, hogy fókuszálni kell. Nem tudsz mindenkin segíteni, bármennyire is szeretnél.

A hét év alatt átélt sikerek és kihívások után miért érezte úgy, hogy eljött az ideje a staféta átadásának?

Az élet mindig új kihívásokat hoz, és most úgy érzem, hogy miután a szervezetet sikeresen átvezettem a nehéz időszakokon, eljött az idő, hogy átadjam a stafétát. Büszke vagyok arra, hogy a szervezet most egy magasabb szinten folytathatja a munkáját, és a kollégák évek óta stabilan kitartanak.

Mi a különlegesség a United Way Magyarországnak, miben más, mint a hasonló szervezetek?

A különlegessége a transzparencia, a folyamatos innováció és a magas szintű szervezeti működés, amely megfelel a forprofit cégek minőségi követelményeinek is. Az elmúlt 30 évben jelentős hatással voltunk a civil társadalom fejlődésére. Szervezetünknek inkább az a célja, hogy egy ernyő szervezetként összehozza azokat a szereplőket, akik közösen tudnak tenni a célokért. Programjaink – mint például a Pénzügyi tudatosság program vagy a Könyvforgató – már több tízezer embert értek el. Hosszú távú tervünk, hogy ezeket a programokat a Nemzeti alaptanterv részeként is bevezessék.

Mit adott az, hogy 7 évet eltöltött a United Way élén, változott valamiben?

Sokkal többet beszélek akár a szomszédok vagy barátok körében az adakozás, adományozás fontosságáról, igyekszem hírét vinni az alapítványnak. Jobban tudok érzékenyíteni is.

Én azt vallom, hogy mindenkinek, akinek rendezett körülményei vannak, kötelessége lenne visszaadni azoknak, akiknek ez nem adatik meg. És itt nem feltétlenül kell mindig abban gondolkodni, hogy pénzt kell adni, ha a figyelmedet meg az idődet adod, legalább olyan fontos, mint az anyagiak.

Amikor például az egyik programunk után beleült egy kislány az ölembe, és azt kérte, hogy maradjunk még, mert olyan jó velünk, az mindennél többet ért. Nekem különösen szívügyem a gyerekek, a fiatalok, a tanulók, a jövő generációja, akik nem tehetnek arról, hogy milyen családból jönnek. Értük dolgozik az alapítvány is, amelynek munkáját a távozásom után is figyelemmel kísérem.