Kortárs belgrádi művészek állítanak ki Budapesten november végén

A belgrádi U10 művészeti csoportosulás tagjai, fiatal belgrádi kortárs művészek munkáiból nyílik kiállítás az art quarter budapest galériában november 29-én.

A művészek alkotásaikban nemcsak egyéni céljaik, hanem a szerb kortárs művészek kollektív identitása is felismerhető – áll a szervezők MTI-hez eljuttatott közleményében. A november 29. és január 4. között látható kiállításon a szerb kortárs képzőművészet legprogresszívebb művészeinek alkotásai tekinthetők meg.
A fiatal belgrádi kortárs művészek gyűjtőhelye, az U10 hat évvel ezelőtt alakult. A kezdő képzőművészeket támogató művészeti intézmények és kiállítási helyek hiányára reagálva nyitották meg 2012-ben az U10 Art Space-t. A független, nonprofit kiállítási tér a helyi, feltörekvő művészek támogatását tűzte ki célul. Az U10 a belgrádi kortárs szcéna egyik legmeghatározóbb helyszínévé vált, és számos nemzetközi együttműködésnek köszönhetően sokat tett azért, hogy a szerb művészek világszerte egyre ismertebbek lettek.

Az U10 művészeti csoport tagjait a közös gondolkodásmód, a hasonló világnézet köti össze, ám mindannyian egyéni művészeti utakat járnak be. Nemanja Nikolic festményeiben sajátosan fordítja le a filmet, a hangot és a zenét a geometriai absztrakció nyelvére. Alkotásaiban a filmművészeti kódokra fókuszál: a frémek, a vágás, a képkockák kölcsönhatásra.

Iva Kuzmanovic a popkultúra elemeit használja arra, hogy legkorábbi erotikus élményeit átértékelje, Marija Sevic pedig intim, budoir-szerű jeleneteket fest, amelyek a fiatalokat mutatják be, amint partizás és az éjszakai élet hevében elszalasztják a pillanatokat.

Lidija Delic művészetét a legbelsőbb folyamatok és a külső terek közötti kapcsolat közvetlen feltárására alapozza. Az érzelmek, álmok, emlékek és a képzelet belső terét kiterjeszti és átülteti a galéria fizikai terébe. Nina Ivanovicot ezzel szemben a hétköznapi helyzetek és terek nyűgözik le, ezeket dokumentálja fényképezőgépével, majd monumentális térbeli rajzokat hoz létre a természeti és a városi terekről, egyfajta vizuális napló formájában. Isidora Krstic installációja szintén egyfajta vizuális esszé, amelyen keresztül emlékeivel és tapasztalataival kapcsolatos félelmeit és aggodalmait vizsgálja, Sava Knezevic fő témája ezzel szemben a jövő. Az alkotó munkáiban az egyén azon képességével foglalkozik, amikor elméjében a jövővel kapcsolatosan sajátos rendszereket hoz létre, még akkor is, ha ezek általában csalódást okoznak.