Titokzatos lány ihlette Kóbor János egyik legszemélyesebb dalát – Ezt a lányt szerette az Omega énekese

Kóbor János, az Omega ikonikus énekese nemcsak zenéjével, hanem életének különleges történeteivel is nyomot hagyott a magyar kultúrában. A Bors beszámolója szerint Csatári Bence Kóbor – Az utolsó interjú című könyvében a művész egy addig kevéssé ismert, bensőséges történetet osztott meg: első szerelme és az 1956-os forradalom emlékei összefonódnak benne.

„Október 28-ától mai szóhasználattal élve extra őszi szünetet rendelt el a vezetőség, ami egyébként szüretkor néha más tanévekben is előfordult. Volt egy nagyjából tízfős csapat, amely összetartott, mert közel laktunk egymáshoz”

– idézi a kötet Kóbor visszaemlékezését.

A 13 éves Mecky ekkor már bejárta a várost barátaival, látta a forradalom nyomait, a kifosztott boltokat és az éhező embereket.

„A Bartók Béla úton, a Móricz Zsigmond körtérhez közel eső részén, a Szabadság mozi előtt láttam egy elesett szovjet katonát több napig heverni. Döbbenetes volt, hogy a boltok mennyire ki voltak fosztva, az ellátás akadozott”

– mesélte.

Ebben a zűrzavaros időszakban azonban megszületett az első szerelem: egy ismeretlen lány, akit azóta is csak „az Ötvenhatos Lányként” emlegetett, rendszeresen vele állt sorban kenyérért. Gyermeki románcuk rövid ideig tartott, de mély nyomot hagyott a zenészben. Később, a forradalom 60. évfordulóján, Kóbor és zenekara dalt is írt róla – ezzel állított örök emléket az ifjúkori szerelemnek.

A kapcsolat azonban hirtelen véget ért. November 4-én megjelentek a szovjet tankok, és a családok már nem engedték a gyerekeket az utcára. A fiú többé nem látta a lányt.

„Lehet, hogy az Ötvenhatos Lány szintén disszidált a szüleivel, mert a forradalom leverését követően már nem láttam. De az is lehet, hogy máshová mentek, mert azt a házat, ahol lakott, a földszintig lerombolták a szovjet támadók. Borzalmas, szívszaggató látvány volt akkoriban a körtér és környéke”

– mesélte Kóbor.

A családnak lett volna lehetősége elhagyni az országot, de a zenész szavai szerint:

„Ennek én csak örültem, mert sok barátom, haverom és ismerősöm volt itthon, és semmi kedvem nem volt új életet kezdeni.”

A forradalom leverése után az iskolák bezártak, az osztálytermek kiürültek, sok gyerek családjával együtt Nyugatra menekült. Mecky azonban maradt – és azóta is úgy emlékezett: az a névtelen lány volt élete első, soha el nem feledett szerelme.

Olvass még több érdekes cikket Bulvár rovatunkban!