Celeb
Laár András odaadja a Karinthy-gyűrűt Galla Miklósnak, aki a következőt reagálta erre
Bár hivatalosan nem lehet másnak adományozni az állami kitüntetést, Laár András úgy fogalmazott, szíve szerint "Galla Miklósnál tartaná a gyűrűt". Galla rögtön reagált is.
Laár nagyvonalú ajánlata egy hosszas fejtegetés után a következő:
„A Gyűrű mint tárgyi valóság másodlagos számomra. Soha nem vágytam rá, nem gondoltam régebben, hogy ennek a díjnak én a várományosa lehetnék, hiszen a Rádiókabaréban csak párszor léptem föl, és ezt Ők adják….mindegy. Arra jutottam, hogy a magam részéről megmondom a Mikinek, hogyha akarja akkor én megosztom vele ezt a Gyűrűt, nem azért, mert azt gondolom, hogy Neki jobban járna, mint nekem, hanem pusztán csak azért, mert Neki jobban Kell, mint nekem. Ő láthatóan szenved attól a ténytől, hogy a Neki ítélt Gyűrűt egyszer csak visszavonták. Képes volt a Legmagasabb Helyekre panaszlevelet írni… Tehát Neki nagyon kell…A megosztást pedig olyanformán képzeltem, hogy hordjuk felváltva a Gyűrűt! Most decemberben még hordom én, de január elsején átadom Neki, hordja Ő február 1-ig, ezután megint nálam lenne március 1-ig….és így tovább. Kíváncsi vagyok, mit fog ehhez szólni! És nézzétek meg, hogy milyen érdekes ez a Karinthy Gyűrű Díj!”
Nos, Galla két órán belül válaszolt is.
„Kedves Andris! Nagyvonalú felajánlásodat köszönettel elfogadom. Ezzel a mélyen emberi, mérhetetlen tisztességről árulkodó gesztussal visszamenőleg is hitelesíted azokat a színházi esteket, amelyeket együtt hoztunk lére, és azokat a dalokat, melyeknek a zeneszerzője én vagyok, a szövegírójuk pedig Te. Ma is boldogan éneklem színpadon a Bár lennék súlylökőt éppúgy, mint a Mentők!-et és a Ha jegy nélkül utazolt. Közös szerzeményeinket. Karinthyval nekem is gyerekkoromban kezdődött a kapcsolatom, mégpedig a Tanár úr, kéremmel. Olvastam.
Neked köszönhetem, hogy humorista lettem, hiszen a Te zseniális verseidre épült az első est, amelyben konferansziéként kinőttem magam”
– kezdi a levelet. Majd komolyabban kifejezi szándékát:
„Egy kis igazítást azonban kérek: a gyűrűt végleg add nekem. Egyrészt öt hónapig hitegettek azzal, hogy megkapom, le is mérték hozzá az ujjamat, másrészt a gyűrű alapításakor azt fektették le az Alapító Atyák, hogy annak jár a Karinthy-gyűrű, aki a Rádiókabaré műsorában jól teljesít. Én az utóbbi négy évben szorgalmasan, tisztességesen és precízen dolgoztam a Rádiókabaréban. Ja, és folyamatosan. Veled ott – sajnálatomra – nem találkoztam.”
Ez után a burkolt kritika után a meztelenkedés vádjára is kitér a művész:
„Andriskám, soha, sehol nem meztelenkedtem nyilvánosan. Egy rágalmazó színészecske akar engem mindenáron lejáratni, vélhetően hamisított bizonyítékokkal. A tehetségtelenség bosszúja a tehetség ellen. De Andriskám, mi tehetségesek vagyunk! Mi, mind a ketten! Te meg én! Boruljunk egymás nyakába, és szépen add ide a Karinthy-gyűrűmet!
Nagyon köszönöm! Sok szeretettel üdvözöllek: Miklós”
Laár válaszát még várjuk.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.


















