Parkinson-kórt okozhat az ivóvíz is

A karbonátos víztartó rétegekből származó ivóvíz 24 százalékkal magasabb Parkinson-kór kockázattal járt együtt más víztartó rétegekhez képest – és ez az arány 62 százalékra emelkedett a gleccserből származó víztartó rétegekből származó ivóvízhez képest.

Rétegtulajdonságok

A víztartó rétegek porózus kőzetből, iszapból vagy homokból álló földalatti rétegek, amelyek megtartják és szállítják a talajvizet.

Az újabb talajvizek – az elmúlt 75 évből, karbonátos rendszerekből – 11 százalékkal magasabb Parkinson-kór kockázattal jártak együtt a jégkorszakból származó, azaz 12 000 évnél idősebb talajvizekhez képest.

A régebbi talajvíz általában kevesebb szennyező anyagot tartalmaz,

mivel általában nagyobb mélységből származik, és így jobban védett a potenciális szennyezéstől. A karbonátos víztartó rétegek gyakran olyan talajvizet tartalmaznak, amely jobban ki van téve a felszíni szennyeződésnek.

Összefüggés van

Az új tanulmány azonban nem bizonyítja, hogy az újabb talajvíz okozza a Parkinson-kórt – csupán azt mutatja, hogy összefüggés van a víz és a betegség között.

A tanulmány – amelyet az Amerikai Neurológiai Akadémia 78. éves találkozóján mutatnak be Chicagóban, április 18. és 22. között – a talajvíz korát és a víz forrásait vizsgálta.

A tanulmány 12 370 Parkinson-kóros és több mint 1,2 millió nem Parkinson-kóros embert vizsgált,

akik mindannyian 21 nagyobb amerikai víztartó rétegben található, összesen öt kilométer hosszú, specifikus talajvíz-mintavételi hely közelében éltek.

Megállapította, hogy a Parkinson-kórosok közül 3463-an karbonátos, 515-en gleccser eredetű víztartó rétegekből, 8329-en pedig egyéb víztartó rétegekből nyerték ivóvizüket.

Neurológia egészség

A Parkinson-kórban nem szenvedők közül 300 264-en karbonátos, 62 917-en gleccser eredetű víztartó rétegekből, 860 993-an pedig egyéb víztartó rétegekből nyerték ivóvizüket.

A tanulmány kiemeli, hogy „a vizünk forrása”, beleértve a talajvíz korát és a vízforrás típusát, „befolyásolhatja a hosszú távú neurológiai egészséget”, és bár további kutatásokra van szükség, „segíthet a közösségeknek jobban felmérni és csökkenteni a környezeti kockázatokat”.