Így kell búcsút inteni a körömrágásnak – Ennyi idő kell az elhagyásához

A leszokás a körömrágásról több, mint egy egyszerű kihívás. Ez egy út, amely során megtanuljuk felismerni az érzelmi és fizikai kiváltó okokat, és kialakítunk egy újfajta kapcsolatot önmagunkkal. 66 nap elegendő lehet egy szokás megváltoztatására. Soha nem késő kezdeni – és mindig megéri.

Leszokás a körömrágásról: könnyű feladni

Történetünk főhőse egy kanapén ülve döntött úgy, hogy végleg leszámol egy élethosszig tartó rossz szokással – a körömrágással. Zoé, a kis jack-russell terrierrel az ölében szundikált, miközben a tévében egy francia pástétomkonzervet bontogató szakácsot nézett. A pillanat békésnek tűnt, de ahogy ujjait a szájába emelte, egy gondolat futott át az agyán: miért csinálom ezt?

„Az egész életemben ezzel küzdöttem”

– meséli. Az ujjaival képtelen volt matricákat lehúzni, csomókat kibontani, vagy bármit, ami finom mozdulatokat igényelt. Emellett a fájdalom és szégyen is folyamatos társai voltak. A körmei nemcsak rövidek és fájdalmasak voltak, de rágásuk olykor vérzést is okozott. A szokás mögött rejlő tudományt kutatva kiderült, hogy az ilyen viselkedés pszichológiai gyökerei sokkal mélyebbek, mint gondolnánk.

Dr. Bianca Jupp, a Monash Egyetem idegtudósa szerint a körömrágás egyfajta „testközpontú, ismétlődő viselkedés”, ami gyakran tudattalanul történik, de sokszor szándékosan is.

„Ez az agy alulról felfelé irányuló hajtóerejének köszönhető. A körömrágás egy feszültséget oldó mechanizmus lehet”

– magyarázta Jupp.

A főhős úgy döntött, hogy 66 napot ad magának a változásra, mivel a szokások kialakítására irányuló kutatások szerint átlagosan ennyi idő szükséges egy új rutin megszilárdulásához.

66 nap a leszokás a körömrágásról jegyében

Az első napok nem voltak könnyűek. Bár a cél egyszerű volt – nem rágni a körmöket. Az akaraterejét folyamatosan próbára tette. Az első nap kudarcot vallott. A barátnőjével hazafelé tartva azon kapta magát, hogy a mutatóujját rágcsálja. A második nap sem hozott áttörést.

„Nehéz időszakot éltem, és úgy éreztem, hogy mindig találok valami kifogást arra, hogy miért nem tudok azonnal leállni”

-mondja. A stresszes helyzetek, a túlterheltség, és a rutin hiánya mind nehezítette a folyamatot.

A második héttől kezdve azonban változást érzékelt. A körmei lassan elkezdtek nőni, és bár furcsán érezte magát a hosszabb körmökkel, ez egyfajta motivációt is jelentett.

„Elkezdtem látni, hogy képes vagyok változtatni, és ez lendületet adott”

– meséli.

Ahogy telt az idő, újabb kihívások jelentkeztek. A negyedik hétre például kialakított egy „körömharapós” szokást. Ugyan nem rágta le a körmeit, de a fogaihoz szorította őket.

„Bolondnak éreztem magam, hogy ezt csinálom, de legalább nem rágcsáltam a körmömet”

– mondja nevetve.

Most az ujjaim villák

Az ötödik hétre visszaesett, és egy ollóval kezdte el vagdosni a körmeit, amit utólag katartikusnak nevezett. De nem adta fel. A nyolcadik hét végére már egyértelmű volt számára, hogy a szokás megváltoztatása nemcsak fizikai, hanem érzelmi utazás is volt.

A körmei hosszabbak és egészségesebbek lettek. Most már könnyedén tudta kibontani a szoros csomókat, ami korábban elképzelhetetlen volt.

„Puszta kézzel tudok kibontani egy cipőfűzőt. A múltban ehhez valami eszközt kellett használnom. Most az ujjaim villák”

-szögezte le.

A családja először nem is értette, miért ilyen nagy ügy ez. Néhányan megjegyezték, hogy soha nem vették észre, hogy körömrágó volt. Ez egy újabb felismeréshez vezetett: az embereket gyakran nem az érdekli, hogy mit csinálsz, hanem az, hogy hogyan érzed magad tőle.

(via)

Itt arról olvashatsz: top 10 módszer szorongás és stressz kezelésére.