Ez a hűtési megoldás jobb, mint a légkondi – És évezredek óta működik

Ahogy a világ a fenntartható megoldások felé fordul, egyre többen keresik azokat a módszereket, amelyek minimális energiafelhasználással segítenek alkalmazkodni az egyre szélsőségesebb éghajlati viszonyokhoz. Ebben a kontextusban ez az ókori hűtési megoldás, vagyis a szélgyűjtő újra reflektorfénybe kerül, hiszen a működési elve egyszerű, de zseniális, ráadásul teljes mértékben alkalmazkodik a környezetéhez.

A közép-iráni sivatagban fekvő Yazd városa régóta a kreatív találékonyság gócpontja. Yazd otthona az ősi mérnöki csodáknak, amelyek között meg kell említenünk a jakhchāl nevű föld alatti hűtőberendezést, a qanāt nevű föld alatti öntözőrendszert, sőt még a pirradaziš nevű futárhálózatot is, amely több mint 2000 évvel előzi meg az USA-ban lévő postai szolgáltatást. Yazd ősi technológiái között szerepel a szélgyűjtő is, vagy perzsául a bâdgir. Ezek a figyelemre méltó építmények gyakori látványt nyújtanak Yazd háztetői felett. Gyakran téglalap alakú tornyok, de kör, négyzet, nyolcszög és más díszes formákban is megjelennek.

Bár a város szélgyűjtőinek nagy része már nem működik, a szerkezetek most ismét a sivatagi városba vonzzák a tudósokat, építészeket és mérnököket, hogy megvizsgálják, milyen segítséget jelenthetnek ma, a globális felmelegedés évtizedeiben.

Hogy működik a szélgyűjtő? Mitől fantasztikus ez az ókori hűtési megoldás?

A szélgyűjtő titka abban rejlik, hogy kihasználja a természetes légáramlatokat és a hőmérsékleti különbségek fizikai törvényeit. A tornyok felső részén nyílások találhatók, amelyek a szelet befogják, és az alsó lakóterek felé vezetik. Eközben a homok és a por lerakódik, a levegő pedig sokszor föld alatti víztartályok fölött halad el, így tovább hűl, mielőtt eloszlik a belső térben.

A meleg levegő természetes módon felemelkedik, így a rendszer végül kiszívja azt az épületből, megteremtve egy folyamatos, passzív légcserét. A tornyok formája, tájolása és belső szerkezete mind finoman összehangolt elemekből áll, amelyek az adott térség szélirányához és hőmérsékletéhez igazodnak.

Yazdtól Egyiptomig: az ókori hűtési megoldás kulturális öröksége

A szélgyűjtő nem csupán Iránban jelent meg. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában különböző változatai ismertek: Egyiptomban malqaf, Pakisztánban mungh, Katarban pedig barjeel néven ismerik. Az egyik legősibb példát még az ókori Egyiptomból datálják, több mint 3000 évvel ezelőttről.

Bár a legtöbb ilyen szerkezet ma már nem működik, reneszánszukat élik: kutatók, építészek és mérnökök tanulmányozzák, hogyan integrálhatók a modern várostervezésbe, különösen olyan térségekben, ahol az áramellátás korlátozott, de az éghajlat forró és száraz.

Olvass még több érdekes cikket Életmód rovatunkban!

(via)